Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

1811 -es tervlap és a mai házállapot helyiségbeosztásának ellentmondásai is, hogy a kávés által használt helyiségek talán tovább nyúltak a Váralja utcai szárny földszintjén, mint ahogyan azt a tervlap mutatja.) * Az 1850-es években, a Lánchíd 1849-es megnyitása és a hajóhíd megszüntetése után, a környék jellege alaposan megváltozott. A Várba irányuló forgalom ettől fogva túlnyomórészt a Bécsi-kapun át bonyolódott, 1852-ben már a társaskocsik is a Lánchíd budai hídfőjétől jártak a Laszlovszky-majorba,

93 majd a Ferdinánd-kaput be is falazták. Ettől fogva a Szarvas tér elcsendesedett környékén is elkezdődött a Tabán „festői kisvárosi" korszaka, és ugyanakkor az érzékelhető elszegényedés. Már erről a korszakról beszélnek az 1857-es népszámlálásnak a házban kitöltött ívei. Míg 1828-ban a házban összeírt mindössze négy állandó lakónak tekintett család közül háromnak volt szolgája, cselédlánya, az 1857-ben összeírt kilenc családból csupán Sándrik Pál ügyvédnek. Másik korábbi ismerősünk Johann Lackner mézeskalácsos feleségével, láttuk, az átlagosnál kisebb adót fizető polgár. Az ekkor összeírt lakók túlnyomó többsége négy zsidó család tagja volt. Három családfő értelmiségi: a nagycsaládos Sámuel Störck sebészorvos (Mag. Chir.) feleségével és négy gyermekével lakik (további két huszonéves fia már „egészségügyi személy"-ként dolgozott és nem lakott otthon). Carl Tersch és Moses Freund tanárok (Oberlehrer), az előbbi feleségével és két kislányával, az utóbbi feleségével és kisfiával él. Összeírják még Rosina Schlesinger 60 éves özvegyet fiával és három hajadon leányával. A római katolikusok közül Martins Riztler lisztkereskedő feleségével és hároméves kislányával talán a módosabbak közé tartozott, Friedrich Kling napszámos feleségével és 18 éves neveltlányával már biztosan nem, ahogy az ekkor a házban lakó egyetlen szerb, Georg Poicsics sem. O özvegy, mesterjoggal nem rendelkező szabó, akinek három gyermeke közül kettő, egy 18 éves lány és egy 16 éves fiú már „iparüzleti segédmunkásként" dolgozott, de még a családdal laktak.

94 ÉS AMI AZUTÁN TÖR TÉNT Az 181 l-es tervek alapján megépült a mai Szarvas-ház —jellegadó építkezés ezután az elmúlt közel kétszáz évben nem történt. Az apró és nagyobb mérvű szükségleti átalakítások, javítások és rontások hosszú sora következett. 1832-ben Sághy Ferenc árverésen adta el a házat a legtöbbet ígérő Prokopp Csoppor szolnoki terménykereskedőnek,

95 aki valójában egy nagy szentendrei család tagja volt.

96 A tulajdonjogot 1851-ben a három másik Csoppor-lány beleegyezésével a negyedik: Csoppor Barbara és férje, Martinovics Elek ügyvéd nevére írták;

97 a ház az ő három lányuk és leszármazottaik kezén maradt a tulajdoni lapra 1952-ben bejegyzett államosításig. 1862-ben Martinovics Elek nyújtotta be Magyar Gyula tervét engedélyezésre (11. kép). A kávéház terasszal való kibővítésére trapéz alaprajzú, ún. svájci ház típusú fa bővítmény épült volna a ház íves sarokrészének két tengelye elé.

98 Nem tudjuk e „szalon" elkészült-e valaha, hosszú életű azonban nem lehetett: tíz évvel később már biztosan nem állt. 1892-ben döntés született arról, hogy befejezik a „budai körutat" azaz kiszélesítik és