Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)
TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ
76. Aki a Milutinovic Sarajlija házasodása tiszteletére rendezett „pánszláv pikniknek" is ünnepelt résztvevője volt, ld. SZIKLAY László: „Ján Kollár magyar kapcsolatai Pesten", in: Zuzana ADAMOVÁ — Karol ROSENBAUM — SZIKLAY László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák—magyar irodalmi kapcsolatok köréből, Budapest, 1965, 139—175: 174. 77. IGNJATOVIC 1973. 78. Az Ignjatovic-család pontos leszármazását csak a szentendrei levéltárban végzett kutatások tisztázhatnák, egy Ignjatovics Mátyás özvegyének ingóságairól felvett leltár 1790-ből, nem vall gazdagságra, ld. DÓKA Klára: Szentendre története írásos emlékekben, Szentendre, 1981, 153, 15. dokumentum. Az 1828-as országos összeírás szerint viszont Ignátovits Demeter mészárosmester hat legénnyel dolgozik (ez a legnagyobb szám a városban), és neki van a szentendrei iparosok közül a legtöbb szőlője, mezőgazdasági területe és igásállata is, ld. DÓKA 1979, 9, 10. Jakov Ignjatovic emlékiratainak amúgy is gyenge fordítása a bonyolult rokonsági kapcsolatok taglalásakor követhetetlenül zavaros, ld. IGNJATOVIC 1973, 334—335; 338—340. Minden esetre Jakov Ignajatovic hason keresztnevű apja, aki nem volt szegény és általános megbecsülésnek örvendett a városban, valamikor 1828—1829 körül halhatott meg, három gyermeket hagyva árván, akik közül a két fiú Szentendrén maradt anyai nagybátyjuknál (Tabordija), a lány viszont Budára jött Sima Ignjatovichoz, az apa unokaöccséhez. Később a lánytestvér ment Szentendrére és Jakov jött ide. A szentendrei főutcán álló házaukat az apa Jakovra hagyja, de fiútestvére ketté akarta fűrészeltetni 1853-ban, amikor Jakov hazatért Szentendrére és megpróbálta birtokba venni, így a fiatalabb testvér végül ráhagyta bátyjára. Jakov így ír a házról: „[efhhez a kis városhoz képest nagyon szép ház, a főutcában öt szobával, közel a piachoz, s megfelelő mellékehelyiségekkel; épp egy családnak valő\ (IGNJATOVIC 1973, 335—336.) A házon (Dumtsa Jenő u. 5/a) ma balul sikerült emléktábla látható. 79. IGNJATOVIC 1973, 12—15. 80. IGNJATOVIC 1973, 19—20. 81. Az 1850-es adóösszeírásban véletlenül benne maradt egy külön jegyzék amelyben a Verzieht Salair oder Pension, illetve a Zahlt Quartier' Zinns rovatokat töltötték ki. Házunkból csak Dämeter Joanovits szerepel 120 forintos lakbérével. 82. SCHAMS, Franz: Vollständige Beschreibung der königlichen Freysatdt Pest in Ungern, Pest, 1821, 352: „Eine Wohnung im ersten Stocke für Herrschaften mit 8—10 Zimmern nebst Stallung und andern Zugehör auf gangbaren Gessen und Plätzen, kostet jährlich 1200—2500 ft., eine ähnliche im zweyten Stocke von 1000 bis 2000 fl., und so nimmt mit der Treppenzahl auch die Miethe ab. Halb so grosse Quartiere für Bürger, Beamte und dergleichen sind von 300 bis 1000 fl. zu haben. Wohnungen im Hof sind etwas wohlfeiler, und in den entlegenen Theilen der Stadt und Vorstädte noch billiger." 83. Az adókönyvben a foglalkozás, ipar megjelölése helyett általában csak ennyi szerepel: „Jud.", esetleg néha (ugyanazoknál a személyeknél): „Speculant". 84. MOESS Alfréd: Pest megye és Pest-Buda zsidóságának demográfiája 1749—1846, Budapest, 1968, 70. és V. függelék: 160—164 (a 929. sz. ház). Megjegyzendő, hogy az adóösszeírások alapján biztosan nem igaz Moessnek az a megállapítása, hogy az 1810-es tabáni tűzvész előtt egyetlen zsidó lakosa sem volt a városrésznek. 85. Jelenkor, 1832: 63 (1832. 08. 08.), 497^198. 86. Bártfayék rendszeresen, akár hetente, kirándultak, ld. JENÉI Ferenc (válogatta és a jegyzeteket írta): Bártfay László naplójából, Budapest, 1969, I—II. Amikor a kiránduló társasághoz egy arisztokrata barát — legtöbbször Wesselényi Miklós — is csatlakozott, soha nem társaskocsival, hanem mindig fíákerrel mentek. 87. FRANKENBURG Adolf: „Egy kis kirándulás a' hegyek közé. Tréfa", Életképek, 2: II/l (1844. 07.03.), 8—14. 88. BANNER Zoltán (sajtó alá rendezte): Barabás Miklós önéletrajza, Kolozsvár, 1985, 118. 89. NITSCH 1941. 90. IGNJATOVI 1973,20. 91. BEVILAQUA 1931A, I, 488—489. Popovits Antal 82 éves mester elbeszélése szerint, akinek atyja azidőtájt Kraits mester segédje volt. A helyszín megnevezése: „[a] Szarvasról cégérezett házban volt Rácok kávéházában (Cmagoracz kávéház) [..J\ A Cmagoracz nevet Bevilaqua nyilván Crna Gora-inak értette és az egyszerűség kedvéért rácnak fordította, holott a névadó Cmagoracz Szilárd, aki 1902 és 1908 között volt a kávéház bérlője. 92. A kávésok alábbi listája 1794-től 1850-ig az adóösszeírásokon, 1888-tól a Budapesti Czím és Lakjegyzék, Budapest, 1881—1928, 29 kötetén alapul (az adóösszeírások megszűnése és a cím- és lakjegyzék indulása között a sorban három évtizedes űr tátong): 1794/95—1796/97: Johann Dollfuß/Tollfuß; 1796/97—1811/12: Georg Otdorfer/Ottdorfer; 1813/14—1814/15: Georg Fischer; 1814/15—1821/22: Xaver Graffmüller; 1822/23—1824/25: Joseph Giergl; 1824/25— 1826/27-ban még: Joseph Torste; 1828—1832: Aloys Fleischbauer; 1833—1835: Georg Guttmann; 1835—1836/37: Michael Heinisch; 1836/37-től: Johann 7S
