Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

66. A több generáción át Budán működő Held művészcsalád Budára érkező felmenője, úgy tűnik, az a Friedrich Held szobrász volt, aki 1778-ban szerzett budai polgárjogot (ILLYEFALVI 1944, 123, Bildhauer, semmilyen más adata nincs megadva). Három évtizeden át dolgozott: 1792-ben a budai Szentháromság emlék restaurálásán, 1796-ban a krisztinavárosi plébániatemplomban, 1803—1808-ban pedig a tabáni plébániatemplom új főoltárán és számos egyéb budai munkán. Egy adat szerint a budai Új utcában lakott (vagyis a mai Attila úton!). 1821—1823 között még szerepelt kisebb összegekkel a budai Szent Anna-templom kifizetéseiben (SCHOEN 1930, 211) Egy generációval fiatalabbnak kellett lennie a Kari keresztnevű festőnek és a Maximilian nevű ötvösnek. Karinak — ha igaz — nem volt polgárjoga, 1828-ban mint pictor academicus-t a vízivárosi 1234-es számon írták össze, ld. KAPOSSY János, „Építők, szobrászok, festők és grafikusok Magyarországon 1828-ban", Művészettörténeti Értesítő, 1 (1952), 133—140: 138.). Szignált műve 1829-ből a budai Erzsébet apácák templomának Szent Flórián-képe. A budai Szent Anna-templom elszámolásaiban 1839ben, 1846-ban és 1849-ben szerepel — 1839-ben jelentős, 500 forint feletti összeggel (SCHOEN 1930, 211—212). Maximilian 1806-ban kapott budai polgárjogot, mint Cuprearius I rézműves, budai származású, r. kat vallású, házas polgár (ILLYEFALVI 1944, 123). Róla tudjuk még, hogy 181 l-ben Bullant József építőmester által szignált tervvel (BC 29) kér építési engedélyt emeletráépítésre a Lánchíd u. 4. számú (69/68/63) földszintes házra (ZAKARIÁS 1957, 287), ennek helyén épült az 1870-es években az Unger—Ybl-féle Lipthay-palota (Bp. Top., I, 1955, 702.), amely aztán a II. világháborúban pusztult el. 1827-ben a Szent Anna-templomnál egy Lorenz Held nevű „Kunstmahler" is szerepel (SCHOEN 1930,211). 67. Franz Platner/Platter Claviermacher 1814/15-ben 1. éves, 1836/37-ben még itt fizet, 1843-ban már nincs bejegyezve. Basilius Suborics/Subotits/Supodics 1814/15-ben 1. éves nem-fizető; 1832-ben húzzák ki. 68. BFL, IV. 1002.t. Buda város Tanácsának iratai, 1828. évi összeírás, Suburbium Tabán. 69. SZTRÓKAY 1928. 70. [Szerző nélkül]: „Virág Benedek", Budai Hírlap, 4: 169 (1905. 12. 24.), 2—3. E szerint akkor 20—25 éve Róth Lajos pékmester lakta a Virág-ház emeleti szobáit és üzemeltette a földszinti Aranyszarvas cégérű pékséget. Előtte rokonáé, Dillmann Jakab budai német polgár, pékmesteré volt a pékség közel negyven éven át. (Visszaszámolva 1840—45 körül tartunk.) „[s] a földszinten ma is fennálló Arany szarvas czégérü pékbolt már a mult század ötvenes éveiben, Dillman alatt hasonló czégérrel virágzó üzlet volt. Róthék állítása szerint 95 év óta, a Virág szobái alatt közvetlenül álló helyiségekben létezik péküzlet az Ajkai-féle házban és az üzlet első alapítója egy budai német ember, egy úgynevezett feketepék (csak kenyérsütéssel foglalkozott), volt [ő kellett legyen Matthias Linpardt], aki az Arany Szarvas-re/e házból költözött át az Ajkay-féle házba és Arany Szarvas czégérrel itt nyitotta meg üzletét, melyet ma Róth Lajos s neje bírnak. A budai részek szabályozása alkalmával a ház Attila körútra eső részét lebontották s ez a rész ma sincsen még beépítve." 71. 1813/14-ben egy Adam Herasz nevű, nyilván „görög" kereskedő nem kereskedelmi tevékenysége, hanem nagy szőlői után adózott a házban egyetlen évben. Az 1810-es tűzvészben egy másik tabáni házban olyan nagy kár érte (20.000 forint), hogy biztosan nagy lakás bérlőjének tekinthető. 72. SCHMALL 1899, II, 305: 1799: gyakorló, 1809: „járuló" (ez alighanem a Vonnund-úa\ egyértelmű, s ez esetben választott és nem alkalmazott városi tisztviselő), 1809: kancellista / Síadí Cancellist, 1815: tanácsi iktató, 1820: törvényszéki iktató, 1822: tanácsos. (Itt megadott 1847-es halálozási adata valószínűleg hibás, valójában Sima Ignjatovic halt meg ekkor). Az Osztoics masszában vannak olyan iratok amelyeket már 1807ben ő hitelesített mint a város kancellistája. Egy 1823-as okmányban még szerepel ellenjegyzőként mint a Tabán szenátora, BEVILAQUA 1931A, 1,488. 1815-ben szerzett budai polgárjogot, ILLYEFALVI 1944,136. Sírköve 1931-ben a tabáni rác templom „cintermében" volt, BEVILAQUA 1931A, I, 489. 73. SCHMALL 1899, II, 305. 74. CSUKA Zoltán: A szentendrei rebellis. Életrajz, Budapest, 1965, 39. szerint Jakov Ignjatovic jogi tanulmányait abbahagyva Kecskeméten állt be huszárnak, 1848-ban Karlócára távozott, majd 1850—1851-ben titokban? mégis visszatért Pest-Budára, hogy hivatalosan csupán 1853-ban jelenjen meg Szentendrén hazatérőként. Élete e szakaszáról önéletrajzában mélyen hallgat és ez sok kalandos találgatásra adott alkalmat, vö.: PÓTH, István: „Eine Ergänzung zu Jakov Ignjatovic's Memorien", Studia Slavica, 3 (1957), 365—407; POPOVIC, Miograd: „Jakov Ignjatovic 1848-ban", in: VUJICSICS D. Sztoján (szerk.): Szomszédság és közösség. Délszláv-magyar irodalmi kapcsolatok. Tanulmányok, Budapest, 1972, 337—368: 364—365. 75. PÓTH István: „Egy szerb költő magyar versei", Filológiai Közlöny, 6 (1960), 220—223 és PÓTH, István: „Jovan Pacic's «Liedersammlung», Studia Slavica, 6 (1960), 145—167. ismerteti az Egyetemi Könyvtár H 45ös jelzésű kéziratát Pacic magyar német és szerb — természetesen szlavenoszerb! — verseivel; VUJICIC D., St[ojan]: „Narodne nosnje iz Backe. Akvareli Jovana Pacica", Studia Slavica, 1 (1961), 59—95 pedig az OSzKK, Fol. Hung. 685. jelzeten található albumot, reprodukálva annak mind a 27 lapját. Vujicic szerint Pacic (nyilván) 1838-ban (bár nyomtatva 1738 van) költözött Budára.