Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

Közmunkák Tanácsa 1932-ben tervpályázatot írt ki a Tabán rendezésére, amelyen ötven pályázó indult."" A pályázaton kívül készített egyetlen meglévő épületet sem megtartó tervet Vágó József, amelyet publikált formában propagált. A hétemeletes modernista lábasházakból álló városnegyedben a Szarvas tér helyén tér maradt volna csillagalakban szétfutó utakkal, és ennek közepén csak „Csodaszarvas-kút" őrizte volna a tér és a Szarvas-ház félreértett emlékét.

102 Mindezek alapján készítette végül Messig Géza műszaki főtanácsos és a III. ügyosztály azt a tervet, amely alapján 1934 elején megkezdték a rendezést — egy újabb nagy bontási kampánnyal.

103 Elek Artúr 1935 januárjában arról számolt be A halálra ítélt Szarvas-ház című írásában, hogy a házzal " [sjzemközt és tőle oldalt már mindent letaroltak [...] Mennél fontosabb gócává alakul az eljövendő Tabánnak a ház előtti tér, annál mohóbb vágyódással igyekszik majd a spekuláció a Szarvas-ház kiaknázatlan telkét értékesíteni, vagyis lebontani a régi házat és felhőkaparó ujat építeni a helyébe. Nem lesz könnyű ezt a támadást kivédeni. Mert műemléknek minősíteni bajos lenne a Szarvas-házat. Emléknek emlék, [...] de művészet vajmi kevés van rajta, ha a szarvasos domborművet elfödjük, úgyszólván semmi. [...] 16 ócska lakás akkorra telekdarabon, a városnak olyan fontos pontján — meg kell adni nagy fényűzés."

104 Hasonlóan lehangoló képet fest a házról egy 194l-es leírás: a sötétszürke doboz nagy szarkofágra emlékeztetne, ha az ablakok nem lennének fehérrel keretezve. Valószínűtlenül öreg itt minden — így a Pester Lloyd.

m A házat végül, úgy tűnik, éppen a sok rossz lakás mentette meg: annyi lakót kellett volna ugyanis elhelyezni, így a bontás végrehajtását elhalasztották.

106 A ház a II. világháborúban több helyen súlyosan megsérült. Leomlott a Szarvas téri íves sarokrész és a sarokhelyiség boltozatának legalább egy része. Ugyancsak leomlott a Váralja utcai és a keresztszárny hátsó sarka, mindkét irányban több méter hosszan. A háború után készült fényképek szerint a ház megmaradt részei is igen szomorú állapotban voltak: számos helyen beszakadt a tető, és talán az emeleti födém is, alig-alig volt ép ablakszerkezet, és főként az Attila úti szárny homlokzatáról a kapualjtól balra szinte teljesen eltűnt a vakolat (15—16. kép). 1951-ben a Középülettervező Vállalat 2. sz. műtermében, Borsos László vezetésével, a tervezett műemléki helyreállítás teljes dokumentációjával elkészültek.

107 A házban a közfalrendszer nagymértékű bontásával és rabicfalak tömeges beépítésével egy- és kétszobás összkomfortos lakásokat kívántak kialakítani, a földszinten hatot, az emeleten pedig tízet. „A sarokhelyiségeket szép boltrendszerük és hangsúlyozott kiképzésű bejáratuk miatt műemléki szempontból lakássá feldarabolni nem kívánatos, azért ide vendéglátó üzemet terveztünk." — így a műleírás, és tovább: „[Sjzerkezeti szempontból szükséges azl. em. feletti fafödémek vasbetonszerkezetre való kicserélése és a függőfolyosó kőkonzoljának megerősítése. [...] A helyreállítás során a homlokzatokat az eredeti állapotukba állítjuk vissza, a megmaradt homlokzati kiképzés alapján." Mindebből azonban egyelőre nem lett semmi, így 1953 végén műemléki hozzájárulást adtak ahhoz, hogy a Magyar Államvasutak Epületfenntartási Főnöksége szerkezeti helyreállítást végezzen a házon.

108 Ez a leomlott részek visszafalazását, a fedélszék és tető kijavítását jelentette. A hiányzó falakat egyszerű, az eredetieknél vékonyabb téglafalakkal pótolták és vakolatlanul hagyták; az álló részek kijavításához nem fogtak hozzá. A befoltozott íves sarokrészt a körzeti házkezelőség foglalta el.