Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - RÉVÉSZ EMESE: VIRTUÁLIS PANTEONOK

gadják meg, a portréhoz kapcsolódó szövegek rendszerint az arcvonások mögött rejtőző, nagyobb időtartamú tettekben testet öltő életutat vázolják fel. A kor képtördelési gyakorlatának megfelelően, a pályafutás lineáris narratívája mintegy képkeretként fogja közre az arc múlandó vonásait.

8 A látvány efemer jellegét ily módon a mögöttes, verbális tudás emeli általános, fogalmi szintre.

9 A FÉTISTÁRGYTÓL A TÖMEGTERMELÉSIG Arcképeket a folyóiratok kezdetben főként különálló mellékletként közöltek. Ezt a reformkorban meghonosodott gyakorlatot követték az ötvenes-hatvanas évek pesti divatlapjai is, köztük a Hölgy futár vagy a Nefelejts (1859—1876). A korszerűbb, szöveg közé tördelt képekkel dolgozó enciklopédikus folyóiratokban a portrék kiemelt helyen, a lap címoldalán jelentek meg. A Vasárnapi Újság (1854—1921) évtizedeken át ragaszkodott ahhoz, hogy a lap címoldalát jeles közszereplők képmása díszítse. E hagyománynak csak a századvég szenzációsajtója és az ahhoz kapcsolódó újszerű terjesztési eljárások vettek véget, amely immár a figyelem felkeltésére legalkalmasabb, erős érzelmi hatást keltő ábrázolásokat követelt a címoldalra. Ezzel szemben a század derekának sajtója még a közérdeket szolgáló ismeretterjesztésjegyébenjárt el, mikor a kiválasztott személyiségeket mintegy szellemi útmutatóként emelte címoldalára. Az önkényuralom évei alatt a politika (tiltott vagy nem kívánatos) szereplői helyett a művészek, mint a nemzeti kultúra fenntartói kerültek előtérbe. Az olvasók olyan hazai személyiségeket láttak szívesen a lapokban, akiknek pályája közvetlen életmintát, jótékony gyógyírt jelentett mindennapjaikban, kiválasztásukban mindenekelőtt a morális példaadás és szellemi kiválóság játszott szerepet. Az abszolutizmus első szakaszában a szigorú cenzúra megtorolt minden nyílt politizálást, így a politikai közszereplők arcképei helyett a nemzeti kultúra fenntartóiként üdvözölt írók és színészek arcmásai töltötték meg a lapokat. A politikai enyhülés egyértelmű jeleként 1860 körül mind több politikus arcmása került a címoldalra, mígnem a kiegyezés után már az addig szigorúan tiltott szabadságharcoLisznyay Kálmán. Barabás Miklós rajza. sok, emigránsok alakja is nyilvánosságot Litografált melléklet a Hölgyfutárhoz, 1852. november kaphatott. A hatvanas évek a közéleti arC-