Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

bizottság feloszlatását is. A feloszlatási jog garantálását amúgy fölöslegesnek is tartotta, hiszen a kormányzatot nemcsak a főfelügyeleti jog, hanem a határozatok felülvizsgálata - a törvénytelenek megsemmisítése - is megilleti. Módosító indítványa ugyanakkor arra irányult, hogy a Közigazgatási Bíróság döntéséig a törvényhatósági bizottságot ne lehessen feloszlatni.

184 Azaz a Közigazgatási Bíróságnak benyújtott panasz halasztó hatályú legyen. A legtöbben azonban - Bárczy István kivételével - még csak fel sem vetették e jogosan kifogásolható szakasz törlését. Ugyancsak Bárczy hivatkozott arra a múltbeli tapasztalatra, miszerint a századelőn, majd a világháború évei alatt gyakorta fordult elő, hogy hosszú hónapokig nem ülésezett a fővárosi közgyűlés. Azaz, amennyiben feloszlatják a törvényhatósági bizottságot, nem tekinthető végzetesen nagy időkiesésnek, amíg az új törvényhatósági bizottság megalakul. Csakhogy ez a párhuzam nem tekinthető igazán szerencsésnek, hiszen közjogi szempontból nem mellékes, hogy a törvényhatósági bizottság saját elhatározása miatt nem hívja össze a közgyűlést, avagy a törvényhatósági bizottság belügyi kormányzat általi feloszlatása miatt nem tartható közgyűlés. Miként a belügyminiszter, a nemzetgyűlési többség sem osztotta a feloszlatással szemben felsorakoztatott aggályokat, s csekély, az ügy érdemét nem érintő módosítások mellett fogadta el a fentebbi rendelkezéseket. Stilárisnak tünő módosítási indítványt tett a belügyminiszter felügyeleti jogára vonatkozó szabályozást illetően Hegymegi-Kiss Pál. A törvényjavaslat közigazgatási bizottság általi szövegezése szerint a belügyminiszter a főváros gazdasági és közigazgatási működésének vizsgálata során, „a vizsgálat eredményéhez képest felügyeleti jogánál fogva intézkedhetik." (19. §) Hegymegi-Kiss indítványa - a belügyminiszter támogatásával - a szabatosság és a hatáskörtúllépésének elkerülése érdekében javasolta, hogy a „felügyeleti jogánál fogva" fordulat a „felügyeleti jogkörén belül" szövegre módosuljon.

185 Tekintettel arra, hogy a részletes vita elején az 1. §-ról szóló döntést a vita végére halasztották - amikorra már eldőltek az e szakasszal összefüggő vitatott kérdések -, a nemzetgyűlés rövid disputát követően a Rothenstein-féle indítvánnyal szemben lényegében a közigazgatási bizottság szövegezését fogadta el.

186 Ennek értelmében tehát a főváros törvényhatósági bizottsága 250 választott tagból, a testületek és intézmények - 20 helyett - 21 képviselőjéből, valamint azokból áll, akiknek hivatali állásuknál vagy tisztüknél fogva ülési és szavazati joguk van. A törvényhatósági bizottságnak így mindösszesen 313 tagja lesz, szemben az 1920. évi IX. tc. által rendelt 285 fővel. A törvényjavaslat harmadszori olvasását, valamint a 10. § (2) bekezdésére vonatkozó - a választókerületi beosztás következetlenségeit a törvényjavaslatból kiküszöbölő - kormányzói „kézirat" december 15-i nemzetgyűlési rendezését követően 1924. december 25-én hirdették ki a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló 1924. évi XXVI. tc.-t. A 10. § (2) bekezdésén kívül is került porszem a gépezetbe, ugyanis 1925. márciusára kiderült, hogy az 1924. évi XXVI. tc. 13. § (1) bekezdésében felsorolt testületek és intézmények nem mindegyike kívánt élni a jelölés jogával. Egy Bethlen István számára készített összefoglalóból kiderült, hogy néhány tudományos és irodalmi intézet - miként a budapesti tudományegyetem, vagy a Petőfi Társaság - nem élt törvény adta lehetőségével, hogy tagot jelöljön a törvényhatósági 184 Uo. 355. 185 Uo. 366. 186 Uo. 381. (1924. november 25.).