Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Forrás - Gyulai Éva: Suaevorum bellica virtus - emblémák Buda visszafoglalásáról

— mint az önismeret jelképe — több 16-17. századi emblémáskönyvben szerepel,

33 az augsburgi emblémák alkotója egy ismert császárkori költő, Claudius Claudianus versét citálja, amikor a fiókáját kipróbáló sast teszi meg emblémájának tárgyává. A „napsugár-próba" ismert toposzát azonban további szimbólummá alakítja az embléma alkotója, hiszen a Sas, vagyis maga a császár a Nap helyett a fogyó Hold sápadt fénye felé közelíti övéit, hogy a török háborúkban dicsőséget szerezhessenek. A Félhold, mint a török birodalom jelképe, az egyik legáltalánosabb egyezményes jel a korban, mind a sokszorosított grafika, mind az éremmüvészet gyakran élt vele, a Buda felszabadítására vert emlékérmeken is számtalanszor felbukkan. Ugyanilyen gyakori a törököt leverő, a budai várat felszabadító Lipótot a Sas képében megjeleníteni. A német-római császárság heraldikai jelképe olyannyira összeforrt I. Lipóttal, hogy a halála után megjelent és 17 emblémát tartalmazó emlékkönyv (Aquilae virtutum Leopoldinarum symbolicae imagines,

34 Innsbruck, 1705) minden emblémáján sasként szerepel. Az augsburgi emlékkönyv emblémáján a fiókáival a Hold sápadt fényéhez közelítő Sas egyértelműen a törökkel szembeszálló és övéit a Félhold ellen vezető Császár szimbóluma, aki - a német vers sugallata szerint - egyben a nyugati világ feje is, hiszen a Sas (Adler) nem egyszerűen a Nap közelében próbálta ki kicsinyeit, hanem Napnyugat fényének, a lenyugvó nap sugarainak (Abend-Sonnen) tette ki őket. A Goebel-örökösök említett embléma-lexikonában (1693-1697) többször is felbukkan a Napba néző Sas, amely a négynyelvű magyarázat szerint a bátorság, illetve a szülőktől nyert erények szimbóluma (Ein die Sonnen schauender Adler. PRAESTANTIOR ANIMUS. - Ein in die Sonne sehender Adler. PATRUM VIRTUTE).

35 A Nap és Félhold küzdelme az érmeken is megjelenik, az egyik Lotharingiai Károlyemlékérmen a félholdas vérttel védekező sárkány és az ostyával és kehellyel együtt ábrázolt Nap küzdelmét látjuk (Göhl 8. sz.), míg egy olyan érem hátlapján, amelynek előlapjára Buda vedutája fölé Lipót mellképét vésték, a császár római katonaként pálcájával a sugárzó Nap felé mutat, a Holdsarló lehanyatlik az égről, ahogyan a felirat részlete is magyarázza: STAT SOL, LUNA FVGIT.

36 Lipót egy másik ennen

37 sugárzó Napot formázó pajzzsal tör holdsarlót a pajzsot tartó Mohamedre (SOLI

S AD ORTVM-LUNA RVIT).

3H IV. embléma A IV. embléma (VI TRIPLICT) ugyancsak az antik hagyomány félé nyúl, amikor az Igazságosságot is megjelenítő Szűz csillagképet teszi meg jelképe alapjául. A Szűz (göröglatinul: Astraea) mérlegének egyik serpenyőjébe épületeket, a másikba egy kardot tettek, vagyis a fegyver-fegyverjog billentette vissza a török által elfoglalt Budát jogos tulajdonosának, a királynak. A latin és német subscriptio ebben az emblémában tartalmilag is eltér, a latin vers ugyanis a fegyveres győzelmet hangsúlyozza (Gloria... Marie premente), ugyanakkor utal arra 33 IIENKEL-SCHÖNE 1996. 773-774. 34 Lipót sasokhoz hasonló erényeinek szimbolikus ábrázolásai 35 Emblematische GemüthsVergnügung... Augsburg, 1697. 11/13., 38/6. sz. (A cím és a mottó fordítása: Napba néző sas. AZ ATYÁK VIRTUSÁVAL) 36 A Nap megáll, a Hold menekül. 37 GÖHL 109. sz. 38 Napfelkeltére lehanyatlik a Hold.