Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Hanny Erzsébet: Attila hun nagykirály egy kései, valenciai „leszármazottjának" részvétele Buda visszafoglalásában (1686)

Alonso, csak úgy mint édesapja, hűségesen szolgálta a királyt. Elődeihez hasonlóan jelentős politikai szerepet vállalt, például 1613 és 1617 között a királyság rendi tanácsában volt tag, 1619-ben felvették a királyság lovagjainak és nemeseinek jegyzékébe, 1625-ben jelentkezett a Calatrava rend 49 tagjai közé. Itt merült fel először és utoljára gyanú a család származásával szemben, mert a vér tisztaságának igazolásakor úgy vélte az inkvizíció, hogy dédanyja, Magdalena Sanchez Dalmau révén zsidó is. 50 A felmenők érdemeire való tekintettel eddig kétség sem merült fel a Vilaragutokkal szemben, de ebben a pillanatban a család ellenségeinek és a pártharcokban velük szemben állóknak hasznos volt ez a botrány. Hosszas pereskedés után, melyben Alonso támogatókra is talált - legmagasabb jóakarója maga a spanyol király volt - kimondták, hogy alkalmas a rendbe való felvételre és jóvátételképpen IV. Fülöp az Olocau grófja címet adományozta számára. Ennek ellenére szolgálatait az udvarnál nem vették igénybe. Továbbra is Flandriában harcolt egészen haláláig. Maastrichtnál esett el 1632-ben. 51 Jorge (Jordi) Vilaragut i Castellví, Llanera első márkija, Olocau grófja apjától kritikus pénzügyi helyzetet örökölt. Ez azonban nem lehetett akadálya annak, hogy elődeihez hasonlóan katonai szolgálattal újabb jutalmakra tegyen szert. 1634-ben beiktatták a Montesa 52 lovagrend tagjai közé. Katonai pályafutását - apja oldalán - a gyalogságnál kezdte, majd a vértesek kapitánya lett, később a Valenciai Királyság lovasságának kapitányaként szolgált. Ezeket a szolgálatokat jutalmazta a király azzal, hogy Llanera márkijává emelte. Nagy lépés volt a család felemelkedésében, hogy feleségül vehette az özvegy királyné, Marianna bizalmas udvarhölgyét, Ines de Lima Abreu Silva Castro y Sotomayort. Feleségének családja Portugáliából jött el az 1640-es felkelés idején. A Habsburg-családhoz hű magatartásukért, és mert egyenes ágon a portugál királyi család leszármazottai voltak, nagy becsben álltak az udvarban. Jorge Vilaragut és Ines de Lima egyaránt a királyné környezetében teljesítettek szolgálatot, így találkoztak, az eljegyzés is egy királyi kegy révén vált lehetségessé. A házassági ceremónia a Buen Retiro palotában folyt le. Mind a vőlegény, mind a menyasszony számos kiváltságban és ajándékban részesült. 53 Fia és későbbi örököse José Vilaragut Lima i Abreu 54 1657. augusztus 21-én látta meg a napvilágot Olocauban és még ugyanez év szeptemberében meg is keresztelték. Keresztszülei unokatestvére és nagynénje (Miguel Alfons Fenollet és Mariana de Vilaragut i Sans) voltak. 55 Hogy miért nem Valencia városa volt José születési helye, ahol pedig a családnak palotája és személyzete volt, arra magyarázatot ad anyagi helyzetük. Ebben az időben nem számított különlegesnek, ha egy, az udvarhoz közel álló valenciai nemes nem tartózkodott folyamatosan sem Madridban, sem Valenciában. A fővárosban is, és Valenciában is - annak ellenére, hogy 49 A félig katonai, félig vallási rend 1158-ban alakult a mórok elleni küzdelemre, ciszterci szabályok szerint. III. Sándor pápa 1164-ben ismerte el, nagymestere 1487-től a spanyol király. 50 Mindenkinek, aki közhivatalt akart vállalni vagy lovagrendbe jelentkezett az 1496— ban kelt statútum szerint igazolnia kellett, hogy felmenői között nincs „sangre manchada de judíos, moros y cualquier otra mala raça". A gyanúsításhoz ebben az esetben a Sanchez név vezetett, mely az áttért és spanyol nevet felvett zsidó lakosság körében népszerű volt. 51 L. GÓMEZ 2003. 309-312. 52 A Montesa lovagrendet II. Jakab, aragón király alapította 1319-ben, XXII. János pápa jóváhagyásával. Megkapta a feloszlatott templomos lovagrend, majd az Alfamai Szent György rend birtokait is. 53 L. GÓMEZ 2005. 138-141. 54 L. GÓMEZ 2005. 155-164. 55 L GÓMEZ 2005. 142. A keresztségben kapott teljes neve: José Francisco Bernardo Miguel Timoteo Hipolito Imphoriano Vilaragut y Sans Lima i Abreu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom