Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

Az 1922-es választások budapesti eredményét külön is vizsgálva azt láthatjuk, hogy amíg a szociáldemokrata párt a fővárosban leadott szavazatok közel 40%-át, a nemzeti demokrata és liberális pártok további 23%-ot szereztek, addig a keresztény-nemzeti értékrend alapján szerveződő pártok a szavazatok mintegy 31%-ával rendelkeztek.

65 Azaz a főváros közönségét - különösen a pesti oldalt - túlnyomórészt szociáldemokrata, illetve nemzeti demokrata és liberális honatyák - vagyis a „bűnös Budapest" exponensei - képviselték a törvényhozásban.

66 A megváltozott politikai klímát ugyanakkor az is jelezte, hogy az 1920-ban megválasztott nemzetgyűlés tagjainak csupán 40%-a őrizte meg két évvel később mandátumát. A fővárosi törvényhatósági bizottság újjászervezéséről szóló törvényjavaslat több lényeges módosítást helyezett kilátásba az 1920. évi IX. tc. rendelkezéseihez képest. Meglepő módon azonban Rakovszky belügyminiszter éppen ennek ellenkezőjét hangsúlyozta az indokolásban, hiszen - miként fogalmazott - a törvényjavaslat „mélyrehatóbb változtatásokat" nem tartalmaz az 1920. évi IX. tc.-vel szemben, ugyanis a törvényhatósági bizottság összetétele „nagyjából megfelelőnek" bizonyult, továbbá semmiféle oldalról sem hangzott komoly kifogás, amely az eddigi szabályozás lényeges módosítását indokolná.

67 A legszembetűnőbb eltéréseket azonban a törvényhatósági bizottság létszámára s összetételére, a törvényhatósági választójogra s választásra, a belügyminiszter főfelügyeleti jogára, valamint a törvényhatósági bizottság feloszlatására irányuló előírások alapján kívánjuk szemléltetni. Az áttekintés során - miként az 1920-as törvény esetében is - azt az utat is érzékeltetni kívánjuk, miként módosult egy-egy intézmény sorsa a javaslattól az elfogadott normáig. IV. 2. A törvényhatósági bizottság létszáma és összetétele A törvényhatósági bizottság létszámát - szemben az 1920. évi IX. tc. által meghatározott 289 fővel - 300 főben állapította meg a javaslat (1. §), akik az alábbi jogcímek szerint jutnak mandátumukhoz: a) választások révén (220-an), b) örökös tagság révén, c) állásuknál (tisztségüknél) fogva (30-an), d) valamint a főváros ülési és szavazati joggal felruházott tisztségviselői.

68 Az indokolás a bizottsági tagok megbízatásának idejére és választására irányadó eljárásra (910. §§. lásd alább) tekintettel a korábbi 240-ről 220-ra csökkentette a törvényhatósági bizottság választott tagjainak számát. E létszámapadást jelentéktelennek minősítette a belügyminiszter, mondván „a bizottsági tagoknak még így is jóval több, mint kétharmad része választott tag lesz"

69

, szemben - tehetnénk hozzá - az 1920-ban rögzített mintegy 90%-kal. Azaz a kormányzat a nem választás útján bekerülő tagok jogcíme és létszáma bővítésével a bizonytalan kimenetelű 65 THIRRING 132. A fővárosban ugyanakkor 464.000-ről 352.000-re csökkent a nemzetgyűlési választójoggal rendelkezők száma. 66 A demokrata ellenzék budapesti sikeres szereplése, egyúttal a kormánypárt csúfos bukása felbátorította a fővárosi törvényhatósági bizottság nemzeti demokrata párti ellenzékét, amely a közgyűlésen deklarálta, hogy a nemzetgyűlési választásokat követően kétségbe vonja, hogy „a közgyűlés többségi pártja ezután is képviselheti a székesfőváros lakosságának többségét." Idézi: L. Nagy Zsuzsa: Bethlen liberális ellenzéke (A liberális polgári pártok 1919-1931). Bp.. Akadémiai Kiadó, 1980. 58. 67 345. számú törvényjavaslat a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjászervezéséről. In: Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott Nemzetgyűlés Irományai VIII. kötet. Bp., Pesti Kőnyomda Rt., 1924. 190. 68 Uo. 179. 69 Uo. 191.