Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

választási eredmények újabb intézményes korrektívumát építette be a javaslatba. Egy korabeli, talán túlzó értékelés szerint az a rendelkezés, amelynek értelmében 80 tag a választói akarattól függetlenül kerül a törvényhatósági bizottságba, lényegében megsemmisíti az autonómiát.

70 Az 1920. évi IX. tc. rendelkezéseihez képest az örökös tagság bevezetése jelentette az egyik lényeges intézményi újítást Rakovszky Iván javaslatában. Örökös tagnak a polgármester meghallgatása után a belügyminiszter olyan személyt terjeszt elö államfői kinevezésre, aki a főváros önkormányzati élete körében szerzett érdemeket, különös tekintettel Budapest fejlesztésére, iparára, kereskedelmére, illetve közművelődésére (13. §). Az indokolás szerint az örökös tagok bekerülése révén mindig lesz a tagoknak egy része - igaz, csekély hányada -, akik az „állandóságot" fogják képviselni a törvényhatósági bizottságban.

71 Az örökös tagok ugyanakkor - államfői kinevezésük révén - távol kerülnek a pártpolitikától. „Ez a csoport lesz az, amely a legközvetlenebbül és - szélsőséges politikai áramlatoktól függetlenül - teljesen tárgyilagos szemmel figyelheti meg az igazgatás szükségleteit és fogyatékosságait, amely minden befolyástól menten élheti bele magát az önkormányzat ügyeibe, és huzamosabb időn át bőséges tapasztalatokat szerezve, az önkormányzati életben a legértékesebb összekapcsolódó elem lesz a múlt és a jelen között." - mutatott rá az indokolás általános része.

72 A javaslat szerint az örökös tagok létszáma annyi lesz, hogy a törvényhatósági bizottság létszáma velük együtt érje el a 300 föt(l.§). Állásuknál (tisztüknél) fogva 30 személy kerül a törvényhatósági bizottságba a javaslat szerint (14. §) Közülük hatan egyháziak - az ún. „történelmi egyházak" delegáltjai -, míg 24en az 1920. évi IX. tc. 13. §-ához hasonlóan, bár attól részben eltérő összetételben, különböző kiemelt intézmények (tudományos és oktatási intézmények, hatóságok, szakmai kamarák stb.) vezetői, illetve tisztségek viselői lennének. Tisztviselői állásánál fogva ugyanakkor ülési és szavazati jog illette meg a javaslat értelmében a polgármestert, az alpolgármestereket, a tanácsnokokat, az árvaszék elnökét, a főjegyzőt, a főügyészt, a főorvost, a főszámvevőt, a statisztikai hivatal igazgatóját, valamint a főlevéltárnokot (15. §). E felsorolás - a főmérnök kivételével - megegyezett az 1920. évi IX. tc. 2. §-ával, amely viszont az 1872. évi XXXVI. tc. 66. §-ára utalt vissza. A főmérnök kihagyásával kapcsolatban az indokolás arra mutatott rá, hogy ez az eltérés csupán látszólagos, hiszen a tanácsnoki állássá átszervezett főmérnöki állás betöltője a tanácsnokokkal együtt tagja lesz a törvényhatósági bizottságnak.

73 A nemzetgyűlés közigazgatási bizottsága több irányból is módosította a fenti rendelkezéseket. Egyrészről 220-ról 250-re emelte a törvényhatósági bizottság választott tagjainak létszámát, másrészről viszont-részben az ellenzéki bírálat hatására

74- kihagyta az örökös tagság intézményét (1. §).

75 A közigazgatási bizottság ugyanakkor az örökös tagok elejtésével összefüggésben 70 SZERDAHELYI 1924 67. 71 345. számú törvényjavaslat a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjászervezéséről. In: Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai VIII. kötet. Bp., 1924. 190. 72 Uo. 190-191. 73 Uo. 196. 74 Az ellenzék mégis részt vesz a választásokon. Fővárosi Hírlap, 1924. január 16. 75 485. szám. A közigazgatási bizottság jelentése „a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. In: Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott Nemzetgyűlés Irományai XI. kötet. Bp., Pesti Kőnyomda Rt., 1924. 208.