Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

törvényjavaslatot vette le napirendről, hanem kiiktatta azokat a következetlenségeket is, amelyek kedvezőtlen irányban befolyásolták volna fővárosi terveit. IV. A fővárosi törvényhatósági bizottság újjászervezéséről szóló törvényjavaslat IV. 1. A törvényjavaslat beterjesztése A belügyminiszter 1923. december 14-én terjesztette a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újraszervezéséről szóló 345. számú törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé. A nemzetgyűlés közigazgatási bizottsága, noha a tárgyalásokat már a következő év elején megkezdte - néhány havi szünet közbeiktatása miatt - csak június elején fejezte be a javaslat megvitatását. A nemzetgyűlés plénuma július elején kezdte meg a javaslat általános vitáját, ám két vitanap után - az indemnitási törvény tárgyalásának elhúzódása, valamint a nyári szünet miatt - az általános vitát félbeszakították, és csak október közepétől folytatták egészen a következő hónap végéig. A közel egy esztendő alatt természetesen nemcsak a törvényhozás nyilvánossága előtt formálódott a javaslat, hanem - amennyire ez a rendelkezésre álló források tükrében rekonstruálható - a különböző pártfórumok és a vezető „pártférfiak" egyeztetésein, azaz a kulisszák mögött is finomodtak az álláspontok. A javaslat beterjesztése és elfogadása közötti időben fogadták el az államháztartás egyensúlyának helyreállításról szóló 1924. évi IV. tc.-t, azaz az ún. szanálási törvényt, amelynek lenyomatát utóbb szintén magán viselte az 1924. évi XXVI. tc. A közigazgatási folyamatok elemzésekor nem tekinthetünk el az aktuális nemzetgyűlési erőviszonyok ismertetésétől. A hivatalban lévő második nemzetgyűlés az 1922. májusijúniusi választásokat követően alakult meg.

61 A választójogot a 2200/1922. ME. számú rendelet szabályozta, amely összességében mintegy háromnegyed millió magyar állampolgárt fosztott meg választójogától az 1919-es Friedrich-féle választójogi rendelethez képest.

62 A nemzetgyűlési választások alkalmával a megszerezhető 245 mandátumból 143-at a Bethlen István miniszterelnök égisze alatt induló, igen heterogén összetételű egységes párt jelöltjei szerezték meg. A bethleni iniciatívák alapján létrejött egységes pártban az egykori „kemény magot" jelentő kisgazdák mellett - s lassanként helyett - valamikori munkapárti, alkotmánypárti és függetlenségi párti politikusok kerültek előtérbe, de 1923 nyaráig helyet kaptak az egységes pártban a Gömbös Gyula vezette fajvédők is.

63 A legitimista és keresztényszocialista alapon induló „keresztény" pártok mindösszesen 35 képviselői hellyel rendelkeztek. A passzivitását feladó szociáldemokrata párt jelentős sikerként könyvelhette el, hogy 25 fős frakciót alakíthatott a nemzetgyűlésben. Mintegy 20 képviselőt juttattak a törvényhozásba a liberális és polgári demokrata pártokra - a nemzeti demokrata pártra, a Kossuth Pártra, valamint a Rassay-féle liberálisokra - szavazó választópolgárok. További mintegy 20 pártonkívüli képviselőt ellenzéki programmal választottak meg. Összességében az egységes párt 166 szavazatra számíthatott bizton a választásokat követően.

64 61 ROMSICS 1982. 169-173. 62 A választójog gyakorlásának további korlátját jelentette, hogy a főváros és a törvényhatósági jogú városok kivételével nyílt választásokat tartottak. 63 GERGELY 2001. 129. 64 SZABÓ 1999. 104.