Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)
Tanulmányok - Hanny Erzsébet: Attila hun nagykirály egy kései, valenciai „leszármazottjának" részvétele Buda visszafoglalásában (1686)
kötetben. 20 Llaneras második márkija és Olocau grófjának személyét korábban Karl K. Lajos megpróbálta azonosítani, de nem tudott pontos adatokkal szolgálni. Tudni vélte, hogy ő lenne az, akit Leganés márki néven a bécsi spanyol követ egy Milánóba küldött levelében megemlít, 21 de feltételezése nem állta meg a helyét, hiszen a fent említett márki az 1640-es évek körül élt és hadakozott, amikor Llaneras márki - teljes nevén Don José de Vilaragut Lima y Abreu - még meg sem született. Családja azok közé tartozott, akiket „rico hombre"-ként tartottak számon, azaz a legrégebbi és legnemesebb származású családok egyike volt. Ezek a nemzetségek egészen a gótokig igyekeztek visszavezetni családfájukat. A Vilaragut család története azonban Valenciában is alig ismert, annak ellenére, hogy a reconquista óta meghatározók voltak mind a tartomány, mind a város történetében. 22 Egy szintén valenciai származású jogász és tudós, Onofre Esquerdo mint igazi lokálpatrióta a saját városa történetét, nemességét, városának védőszentjét választotta kutatásai céljául. 23 Korában szokatlan alapossággal gyűjtötte a forrásanyagot a kortársaktól, Barcelona és Valencia városi levéltáraiban, és felhasználta korábbi szerzők műveit is. A rengeteg ellentmondást és időrendi hibát tartalmazó családtörténetet - melyben minden kritika nélkül idéz korábbi krónikákból és annalesekből - szintén ő foglalta össze először. A Vilaragutok (egyes oklevelekben Vilagutok) - a korra jellemző, legendás genealógiájuk szerint- királyi vérből valók. Ősükként Theodont, a hunok és avarok királyát, Attila hun nagykirály és a római császárlány, Honoria fiát tisztelték. 24 Egy másik Theodon, 25 talán leszármazottja az előbbinek, aki a Duna vonalát védte volna, Bratildis nevű feleségével és családjával együtt egy vereség után elhagyta Pannóniát, feladta királyi címét és Frankföldre menekült. Miután hűséget esküdött Nagy Károly császárnak, aki teljes vagyoni és személyi biztonságot ígért számára, 795ben felvette a kereszténységet. A mórok elleni háborúban Nagy Károly oldalán kitüntették magukat a nemzetség tagjai, és a frissen megszerzett és megszervezett Marca Hispana területén telepedtek le. Valencia történetének egyik krónikása írja, hogy a rendelkezésére álló, nagyon régi kéziratok alapján a Vilaragutok az Ossonai báróságot örökölték és több ágra szakadtak. 26 Ezen családoknak, akik férfiágon Theodor-Theodon törvényes leszármazottainak tartották magukat vörös alapon ezüsttel nyolcszor vágott címerük volt, 27 és az a vélemény is tartotta magát, hogy a Vilaragut család és az 20 A Carroz és a Vilaragut családban szokás volt egymás között házasodni. Vicente szépapjának az édesanyja Vilaragut lány, nagynénje pedig Juan de Vilaragut felesége volt. 21 KARL 1938.446. 22 L. GÓMEZ 2003. 303-313. 23 ORTIZ, José Martinez: Presentación, Prólogo. In Esquerdo i. m. 1. kötet. 9-21. 24 Honoria levélben valóban felkínálta gyűrűjét Attilának, de soha nem is találkoztak, nemhogy utódaik lettek volna. 25 Ennek a személynek nincs köze a bajorok történetéből ismert Theodonokhoz, legközelebb talán Theodor avar kagánhoz áll, aki valóban járt Nagy Károlynál, és valós történeti személy. 26 ESCOLANO, Gaspar Joan (1560-1619): Decada primera de la história de la insigne y coronada ciudad y Reyno de Valencia. - En Valencia : por Pedro Patricio Mey, 1610. lib. 8. cap. 17. 27 Az Árpádok sávozott címerére rendkívül hasonlító Vilaragut családi címer eredete minden bizonnyal kideríthetetlen. Az Árpád-házzal való rokonítás, még ha korabeli családi hagyományon alapul is, bizonyíthatatlan, de nem lehetetlen, hogy valóban volt kapcsolat a famíliák között. Erre van példa, bár jóval későbbi, lásd: Vajay Szabolcs: Dominae regináé milites című cikkét. In Mályusz Elemér emlékkönyv. Bp., 1984. p. 395-414.
