Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Rostás Péter: A kiscelli trinitárius kolostor átalakítása katonai célra, 1784–1806 7-66
ROSTÁS PÉTER befizette a hadipénztárnak. Az épületben hentes, fogadós, szatócs, kávémérés és pék működött. 198 A következő évből a fogva tartottak többszöri panaszáról tudunk azzal kapcsolatban, hogy a markotányos túl drágán adja az élelmiszert, vizezi a bort, s az őrség túl szoros őrizetben részesíti őket, pl. nem engedik a tiszteket a Dunához fürödni. 199 E panaszokat minden esetben kivizsgálták: egyrészt igyekeztek elejét venni annak, hogy a foglyok továbbra is leveleket juttathassanak el a német, illetve észak-olasz fronton harcoló francia tábornokoknak, másrészt viszont 1800. szeptember 1-ével felmondták Verderber szerződését és új elv szerinti markotányosi kontraktust kötöttek egy Johann Georg Eger nevű pesti polgárral. 200 Immár nem nyereségrészesedéses, hanem fejpénzes alapon kapta a pénzét a laktanya ellátásának árendátora - ennek összege először 220 forint volt. Kavanagh altábornagy a Magyarországi Főhadparancsnokság helyettes vezénylője 1800. július 30-i jelentésében a kiscelli viszonyokról közli, hogy jó időben a franciák a kolostor két udvarán eleget levegőzhetnek, sőt itt egy tekepálya is a foglyok rendelkezésére áll, télen pedig a szobáikat a városi áraknál olcsóbban rendelkezésre bocsátott tűzifával füthetik. A dunai fürdőzéseket pedig azért kellett beszüntetni, mert a foglyok a visszaúton a városba szöktek. 201 Alvintzy báró, a vezénylő tábornok október 10-i jelentése pedig még azt is hozzátette, hogy a francia foglyok őr kíséretében a kaszárnya körül is sétálhattak. 202 A francia hadifoglyok már az első koalíciós háború idején is többször tartottak a fogságban ún. szabadságünnepeket. 203 Kiscellben 1800. január 21-én egész nap, a félhavi zsold kézhezvétele után a megszokott módon italoztak a foglyok egészen este 6 óráig, amikor „figyelemreméltó ide-odafutkosás kezdődött, és egyben az italozás is erősödni látszott, és imitt-amott többen uniformisba öltözve tűntek föl." A laktanyaparancsnok erre őröket küldött szét az épületben, akik közül egyet az egyik zsúfolt szobából némi lökdösődés árán kitessékeltek. A lármára összeszaladtak mind az őrök, mind a franciák. Utóbbiak gyertyával a kezükben „viharos módon, nagyon lelkesülten lerohantak a kávéházba" („ins kaffehaus... hinunter"). A laktanyaparancsnok nem tudott az egybegyűltekre hatni, s így a francia Coulan tábornokot megakadályozni abban, hogy beszédet mondjon. Ezután feloszlott a francia gyűlés. A hadifoglyok tudatták a parancsnokkal, hogy a legcsekélyebb rossz szándékuk sincsen, de miközben Graettler kapitány a két francia küldöttel beszélt, látta, hogy egyik-másik ablakból gyertyafény látszik, s azután, mikor valahol sikerült eloltatni a fényt, egy másik szobában gyújtottak gyertyát. Végül 10 órára sikerült a nyugalmat visszaállítani a laktanyában. 204 198 HKR, 1799, Dep. G., Protokoll, 6496. és HKR 1800, Dep. G. Protokoll, 752-753, illetve G.C. 1799, Protocollum 1,4071. 199 HKR, 1800, Dep. G. Protokoll, 6309; 6555; 8105; 8719. 200 HKR, 1800-11-387. Eger később a pesti invalidus kaszárnyában töltötte be ugyanezt a szerepet. 201 HKR, 1800, Dep, 33-741. 202 HKR, 1800, Dep. G. Protokoll, 8719. 203 1704 nyaráról vannak adatok a Szegeden és az Újépületben fogva tartott franciák szabadságünnepeiről. LENKEFI 2000. 141, 149, 150. 204 HKR, 1800, Dep. G., 33-80. 46