Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Holl Imre: Művelődéstörténet – középkori régészet és az első kiállítás 261-274

HoLL IMRE az itt raboskodókra hívta fel a figyelmet. A török építészetre egy mecset geometrikus díszü kőfaragványa és a mecseteket, fürdőket ábrázoló rézkarcok utaltak. Az utolsó szoba Buda visszafoglalásának - és a palota végső pusztulásának - bemutatója. Itt sorakoztak a legfontosabb metszet ábrázolások a palota, Buda és Pest látképeivel, valamint az 1684-es és 1686-os ostrom képeivel; végül az ostrom utáni ábrázolással. Az egész kiállítás nagyvonalúságával, elegáns látványával különbözött a korszak (és a következő évek) megszokott zsúfolt, merev hatású rendezéseitől. Már szóltam a tárlók jellegéről; de a nagyszámú faragott kő sem a szokásos tégla posztamenseken állt, hanem a falba erősített kovácsoltvas pálcákon; a szobákat a régi barokk és empire cserépkályhák fűtötték. A kiállítás koncepciója Gerevich László és Bertalan Vilmosné elképzelését valósította meg; kivitelezésében az egész kutatógárda részt vett, mindenki a saját érdeklődési körének alapján válogatta a leleteket, és ötleteik megvalósítását Gerevich László ösztönözte. Az egész a Múzeum saját munkáját jelentette (nem valamiféle kiállítás-rendező csoportét). Joggal tehetjük fel a kérdést: mi lehetett e kiállítás esetében az azokban az években ritka nagyvonalú műtárgykölcsönzések oka (ráadásul nem egy-két hónapra, hanem évekre)? Ugy gondolom, Esztergomban és a két nagy könyvtárban is felismerték, milyen szerepet vállalt az újonnan alakult múzeum a magyar középkor kimagasló értékeinek bemutatásával. (A Mátyás Kálváriát később máshová nem kölcsönözték; az Országos Széchenyi Könyvtár pedig első nagy középkori kódex kiállításán csak 1985-ben állította ki a Képes Krónikát és a Corvinákat.) „A budai vár" kiállításnak az első évben majd 70 ezer látogatója volt; a legelső héten 2083. A kiállítás egyik tudományos hozadéka volt a nagyszámú fénykép elkészítése: az ötvöstárgyakról (Pálóczi ivószarv, Corvin János ivószarv, Mátyás Kálvária) több mint száz részletfelvétellel. Fotózásra került valamennyi kódex (Képes Krónika, hat Corvina) miniatúrája is; több mint ötszáz felvétel.

11 Csak 1954-ben kellett a műkincseket visszaadni, és ekkor kisebb mértékű átrendezéssel kellett pótolni helyüket. 1959-ben már nagyarányú újjárendezés történt, de ezekkel már nem lehetett az első gazdagságát utolérni. Főbb beosztásukban, tematikus csoportosításukban még követték az első kiállítást. Ma már más helyszínen másféle összeállításokat láthatunk, ezeknél a művészeti anyag (építészeti faragványok, sírkövek) jóval kisebb arányban, illetve más helyeken önálló csoportosításban látható (ld. pl. a reneszánsz termet); a budai királyi palotát külön helyiségek képviselik. Ma már természetes mindenki számára, hogy a magyar középkori régészet feladatai között kiemelkedő szerepe volt a budai (és a visegrádi) királyi palota ásatásának. De akkoriban ez szembenállt az 5 éves terv régészeti célkitűzéseivel (és anyagi támogatásával).

12 A hivatalos ideológia hosszú évekre deformálta a tudományos kutatáso11 Vármúzeum Fotótár, 7000/1-, 7300-, 7525-, 7675/ -, 7929-, 8106-, 9788-, negatív számoktól kezdve a kódexekből. De lefotózták Thuróczi János Krónikáját (1488) is. 12 Az Akadémia 1950. évi 5 éves terve; kutatási feladatok: VIII. Honfoglalás és középkor: 1. A honfoglaláskor keleti elemei; 2. A bizánci kérdés; 3. Pécs kőfaragó műhelye; 4. Árpádkor falvak ásatása; 5. Későközépkori elpusztult falvak. (Acta Arch. Hung. 1951. 10-14.) Nem szerepeltek egyházi épületek, városok, királyi paloták (várak csak olyan esetekben, ha közeli falvakhoz kapcsolhatóak). 270