Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Rostás Péter: A kiscelli trinitárius kolostor átalakítása katonai célra, 1784–1806 7-66
A KISCELLl TRINITÁRIUS KOLOSTOR ÁTALAKÍTÁSA KATONAI CÉLRA (1784-1806) hogy mi okozta ezt a jelentős többletkiadást. Először: a konyhák és a illemhelyek alapjainak ásásakor sokkal mélyebbre kellett menni, mint eredetileg gondolták, mivel nagy lyukakat találtak, amelyekből köveket kellett kifejteni. Másodszor: a templom ablaknyílásainak átalakításakor igen nagy nehézséget okozott, hogy a nagy pillérek közti falban igen kemény nagy kődarabokat használtak falazáshoz, amelyek kitörésével a vártnál sokkal nagyobb visszafalazandó hézagok keletkeztek. Harmadszor: a közlegények illemhelyének kialakításakor nem tudtak emésztőgödröt ásni, mert az adott helyen sziklábaütköztek, ehelyett egy 47 öl hosszú csatornát kellett létesíteni. Negyedszer: legfelsőbb parancsra több istállót és kocsiszínt, valamint 12 falazott fatároló fészert („gemauerte holz schüpfen") kellett létesíteni. Ötödször: a századraktárakban állványzatot kellett építeni, valamint a pince padozatát ki kellett cserélni. Hatodszor a kaszárnya körüli kutak rendbehozatala is komoly feladat volt: a kaszárnya alatti, Óbuda felé eső régi kút merítő szerkezetét új pumpával látták el és befedték, egy másik, használaton kívüli, az istállók mögött található kútnál a merítő kutat és a szerkezetet is üzemképessé tették, valamint a kaszámya udvarán található nagy kút befagyás elleni lefedését készítették el. 91 Végül a lőporraktárakhoz vezető út korlátját is elkészítették. A kiscelli kaszárnya vízellátása a Rabany által a fenti hatodik pontban előadott munkák ellenére továbbra is komoly problémát okozott. 1786. november 26-án Sztáray ezredes jelentést írt a kérdésről a Főhadparancsnokságnak. 92 A kaszárnya udvarán található nagy kút vízkapacitása eszerint ingadozó: ha 24 óráig normális mértékben használják, akkor a következő 24 órában pihentetniük kell, hogy a rákövetkező napon megint kielégítő vízmennyiséget adjon, ha ugyanis kimerül a kút, akkor a kis menynyiségü vízzel együtt homokot is mernek. Azaz a naponta rengeteg vizet fogyasztó négy század, a lovak, a nők, gyerekek és az egyéb személyzet csak minden másnap tudják a nagy kutat használni. Sztáray emlékeztetett, hogy a kb. 40 főt kitevő szerzetesi közösség vízellátása is már időről-időre kimaradozott, tehát aligha várható, hogy a szabadságolások nélkül mintegy 420 fős laktanyai létszámot ki tudnák elégíteni e kútból. A hegy lábánál lévő kisebb pumpás kút ugyan sokkal több vizet ad, ennek azonban nagy hátránya, hogy a napi mintegy 70 akónyi mennyiséget a meredek hegyen, illetve a meredekség miatt a hosszú kerülő úton felszállítani a legénység nagy igénybevételét jelenti, amit a katonák nehezményeznének, és mintegy büntetésként fognának fel. Ezért Sztáray egyrészt 12 elítélt alkalmazását kérte vízhordásra, másrészt kérte, hogy a Műszaki Igazgatóság mielébb enyhítsen a vízhiányon. Az ezredes az iránt is érdeklődött, hogy van-e lehetőség és kinek a költségén arra, hogy ha az alsó kút is kevés vizet adna és a nagy kút vízhozama is kimarad, akkor, mivel a harmadik, a kaszárnyától nem messze lévő kút kapacitása is igen korlátozott, a Dunáról hozassanak vizet. A kiscelli vízellátás 1786 decemberében szükségessé tette, hogy a kutakat szakemberekkel vizsgáltassák meg. A Főhadparancsnoksághoz 1786. december 13-i, budai keltezéssel Kendi von Kainzenberg, mérnök alszázados és Hieronymus Vogel pesti kútásómester egy feljegyzést juttatott. 93 A kiscelli kutak vizsgálatának 91 A kolostorépületen kívüli „régi" kút azonos lehet a Bertalan által is említett, második, már korábban létesített kúttal a kolostor területén kívül (BERTALAN 1942. 74-75, 55. jegyzet.). 92 G.C. 1786-16-1152. 93 G.C. 1786-16-1152. 25
