Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Rostás Péter: A kiscelli trinitárius kolostor átalakítása katonai célra, 1784–1806 7-66

ROSTÁS PÉTER - melyet báró Mallovetz, a kiscelli két divízió parancsnokának jelenlétében folytattak le - eredménye, hogy kiderült: a kaszárnya udvarán lévő nagy kútban nem egy szabályos forrás vize van, hanem csupán egy ún. csurgóvíz („Seichwasser"), amely nem alulról fakad, hanem oldalról, és vízellátása, főleg ősszel, amikor a hegyi vizek elapadnak, kimarad. Ugyanebből az okból az istállók mögötti kis kút is csak kevés vizet adhat. Ezzel szemben úgy találták, hogy a hegy lábánál, a kaszárnya kapujától mintegy 100 lépésre található úgynevezett kutacska („Brünndl") igazi forrásvízre épült, amely nem csak, hogy elegendő vizet ad, de egyenesen annál bővebb vizű, minél többet mernek belőle. Egyszóval ez utóbbinál, ha a merítőkart és a pumpát rendben tartják, nem kell vízhiánnyal számolni. Mivel azonban nagy igénybevétel esetén a kút berendezése hamar tönkre mehet, javasolták egy új, második pumpa beállítását és a merítőlánc lecserélését, valamint egyúttal a nagy kút pihentetését, hogy szükség esetére elegendő víz gyűlhessen össze benne. Kívánatosnak tartották azt is, hogy a nők a ruha mosását ne az udvari nagy kútnál, hanem az istállók mögötti kisebbnél végezzék, hogy egyrészt az udvart tisztán lehessen tartani, másrészt, hogy így is vizet takarítsanak meg. A javasolt pumpa árajánlatuk szerint 49 forint 6 krajcárba került volna, míg a nagy kúthoz egy új, 30 öl hosszú kútlánc 90 forintba. A kútásó szakember véleményét Rabany december 14-én azzal a kiegészítéssel juttatta el a Főhadparancsnoksághoz, hogy ugyan az alsó kútról a víz feljuttatása fáradságos munka, de ennek megkönnyítése érdekében már egy fa korlátot csináltatott, és éppen most készül egy fa deszkákból álló lépcső hozzá. Rabany kalkulációja szerint a vízhordás naponta az erre kijelölt embertől 2-3 óra munkát igényel és a kaszárnya legénységének létszámát figyelembe véve ez a szolgálat átlagosan 14 naponta vagy inkább három hetente kerülne egy-egy katonára. Rabany ennek figyelembe vételét, továbbá a már addig a kutakra költött összeg nagyságának mérlegelést kérte és egyúttal a kútásó mester által javasolt új pumpa és kútlánc megvásárlásának engedélyezését várta a Főhadparancsnokságtól. A Főhadparancsnokság az ügyben végül december 16-án értesítette a budai Műszaki Igazgatóság és az Esterházy-ezredet is, hogy Rabany álláspontját fogadta el, azaz kibővíttette az alsó kút vízkapacitását egy újabb pumpával, de nem engedélyezte elítéltek alkalmazását a vízhordásra, és a Dunáról bérkocsin való vízhordást is elvetette.

94 Az ügy azonban itt még nem ért véget, ugyanis 1787 februárjában a kaszárnyában újra azt tapasztalták, hogy még a három kút használatával sem jutnak elegendő vízhez. Rabany február 3-i levelében jelezte, hogy a vízhiány enyhítésére már 11 fuvar vizet hozatott, alkalmanként 30 krajcárért.

95 Rabany felfoghatatlannak tartotta a kutak vízhiányát és nem tudott másra következtetni, mint, hogy a források egyszerűen befagytak, mivel a jelentés írásának napján megint azt a hírt kapta, hogy elegendő vizet adtak a kutak. Egyúttal engedélyt kért arra, hogy a hasonló szükséghelyzetekben az erődítési alapból („ex Fundo fortificatorio") megtehesse a szükséges intézkedéseket. A Főhadparancsnokság február 7-én engedélyezte szükséghelyzetekben a Dunáról való vízhordást Kiscellbe, de egyúttal választ kért a kutak vízellátásának kimaradásaira.

96 94 G.C. 1786-16-1152. 95 G.C. 1787-16-100. 96 G.C. 1787-16-100. A kérdés tisztázására a későbbiekből nincsen adatunk. 26