Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259
Kis PÉTER - PETRIK IVÁN levelet át kellett néznie, hanem a követhetőbb, és egyszerűbb megoldást alkalmazták, vagyis levéltáranként (DL számok sorrendjében) haladtak. Az 1526 és 1541 közötti évek forrásanyaga azonban az előbbinél összetettebb, bonyolultabb kutatómunkát igényelt. Éppen ezért az 1526 utáni periódus feltárását külön, egy, e korszak forrásanyagábanjáratos, kutatóra kellett bízni (Fekete Nagy Antal). Az elkészült cédulákat azután minden hónapban a Budapesti Történeti Múzeumba mint a kutatásokat összefogó intézménybe adták le, ahol a kifejezetten erre a feladatra felvett, Kubinyi András rendszerezte őket. 92 Az elvégzett munkákról, elkészült cédulákról részletes kimutatások készültek, kifizetések csak a csoportvezető ellenjegyzése után történhettek. Az átnézendő anyagot minden esetben Mályusz Elemér jelölte ki, a beérkezett cédulákat pedig, Kubinyi András ellenőrizte. A forrásfeltárás sikere elsősorban a munkacsoport összetételén múlott. Ebben a Szerkesztő Bizottság szabad kezet adott Mályusznak. 93 Az 50-es évek során a kutatásokban Mályusz Eleméren, aki maga is nézett át anyagokat, valamint Kubinyi Andráson, aki a cédulák rendszerezését végezte, Kumorovitz Lajos Bernát, Oszvald Arisztid, Muzsnai Lászlóné, Jánossy István, Komjáthy Miklós, Szűcs Jenő, Bakács István, Fekete Nagy Antal vett részt. 94 Meg kell jegyezni, hogy többük (pl. Kumorovitz, Oszvald, Jánossy, Fekete Nagy) helyzete az 50-es években politikailag meglehetősen kényes volt. A kommunista hatalomátvétel után azok a tudósok, tanárok, akik nemkívánatosak lettek az új rendszer (tudomány)politikusai számára, csupán az ilyen munkaközösségekben 95 végzett részletkutatásokból tarthatták fenn magukat. S jóllehet képességeik, felkészültségük jelentősebb és nagyobb horderejű feladatok megoldására predesztinálták volna őket, ez a háttérbe-szorítottság eredményezte azt, hogy a forrásfeltárás aprómunkáját ilyen kiváló szaktudósok végezték, és ezzel, paradox módon, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kutatások magas színvonalon, gyorsan és pontosan folyjanak. A munkatársak másik része (Komjáthy, Bakács) ahhoz a középgenerációhoz tartozott, akik iskoláikat a háború előtt végezték, és pályájuk is már ekkor megindult, azaz a munkaközösség megalakulásakor már jelentős tapasztalatokkal rendelkező kutatók voltak. Mindketten a Magyar Országos Levéltárban dolgoztak. Megjelent a legfiatalabb, friss diplomás, generáció is Muzsnainé Kállay Erzsébet, Szűcs Jenő és Kubinyi András személyében. Igaz Szűcs végül is nem vállalt jelentősebb szerepet a csoport munkájában, de Kubinyi András pályája lényegében itt indult, 1,2 A beérkezett kézírásos cédulákat több példányban átgépelték. Egy „biztonsági" sorozatot archiváltak a BTM-ben., a többit pedig az oklevéltár elkészítésére kijelölt kutatók használhatták. KUBINYI-INTERJÚ 2004. 93 1954 januárjában készült egy előzetes lista, amelyen a felkérendő munkatársak nevei szerepeltek, de ez csak részben egyezett meg a munkacsoport későbbi, valós összetételével. 94 A kutatások első két évében volt a legnagyobb létszámú a munkacsoport (8 fő), míg az 50-es évek végére 2 főre csökkent. 95 Több ilyen munkaközösség is működött a korszakban, például az egyetemi tankönyvek megírásához, a parasztság XIV. századi történetéhez, vagy az Árpád-kori történeti földrajzhoz céduláztak, végeztek alapkutatásokat. KUBINYI-INTERJÚ 2004. 252
