Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259

Kis PÉTER - PETRIK IVÁN A terv gyakorlati megvalósulását Ányos Lajos, 1937-ben írt beszámolója alapján lehet nyomon követni, aki a gyűjtésnek akkor már negyedszázada állandó munkatársai közé tatozott. Eszerint Csánki hagyatéka budapesti vonatkozású oklevelekről nem egységes szempontok szerint készített cédulákból állt: 1.) a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában őrzött egyes darabok jelzetei, 2.) oklevelek rövid tartalma és kiadásuk éve, jelzet nélkül, legfeljebb az őrzési hely megnevezésével, 3.) nyomtatásban megjelent oklevelek könyvészeti adatai, 4.) oklevelek teljes dátuma és pontos jelzete. A lemásolt vagy kivonatolt oklevélszövegekről időrendbe sorolt mutató-cédulákat készítettek jelzet, dátum, kibocsátó, néha tartalom szerint csoportosítva,

39 ez minden bizonnyal a Budapest történetét kutatók munkáját volt hivatva megkönnyíteni. A felkutatott anyag feldolgozása alapjában kétféle módon történt. 1.) Teljes szövegű másolat, amely elé rövid tartalmi kivonatot fogalmaztak, 2.) regeszta.

40 Azt az alapvető problémát, hogy a feltárt oklevelek közül melyik milyen kategóriába tartozzon, hosszú ideig nem definiálták pontosan, alighanem a részvételre felkért tudósok szakmai rutinja döntött ebben a kérdésben. Az erre vonatkozó szabályzatot, két változatban, Ányos Lajos dolgozta ki, Csánki halála után néhány évvel, az Anjou-kori rész sajtó alá rendezéséhez kapcsolódva. Az első, rövidebb verzió szerint azoknak az okleveleknek a teljes szövegét másolták volna le, amelyek Budapest (1950 előtti) területén lévő hatóságok előtt lebonyolított ügyletekkel, illetve az ott található települések polgárainak, lakosainak ügyeivel foglalkoztak; azokról pedig csak regesztát írtak volna, amelyek az ugyanott lévő településekről, épületekről, az ott történt eseményekről vagy az ott élő személyekről tudósítottak.

41 A második, jóval kiérleltebb koncepció a számításba jövő okleveleket négy csoportba osztotta. 1.) Teljes szövegük fontos: az előbb említett településeken élő személyek és ott működő intézmények, testületek budai, pesti stb. birtokaira és egyéb dolgaira vonatkoznak. 2.) A szövegük egy része fontos: az ott élő személyek és ott működő intézmények, testületek Budapest területén kívüli működésével kapcsolatosak (pl. óbudai A munka 1926. évi újraindulása után újabb kutatók is dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig a gyűjtemény számára: BOTTLÓ Béla, ILA Bálint, ISTVÁNYI László, MÁLYUSZ Elemér, MIKLÓSY Zoltán. 1938 után a Fővárosi Levéltárból többen is bekapcsolódtak a munkába: BARACZKA István, BELITZKY János, BORSA Iván, HORVÁTH Gyula, ROKKEN Ferenc, UNGÁR László. (L. BFLXV. 12.1. d. 2. t-4. t. passim.) Az említett nevek közül két személyt kell kiemelni. Az egyik legtöbbet dolgozó munkatárs IVÁNYI Béla volt, aki a MOL és kisebb budapesti oklevél-gyűjtemények mellett, Horvátország-Szlavóniát nem számítva, szinte minden vidéki levéltárban megfordult (Erdélyben Csánkival együtt kutatott). Ezen kívül dolgozott a bécsi állami és városi, valamint a vatikáni levéltárakban, továbbá végigjárta a jelentősebb osztrák és müncheni városi archívumokat. A munka másik „oszlopának" ÁNYOS Lajos tekinthető, ő a MOL középkori anyagát nézte át, illetve készített onnan másolatokat. BFLXV. 12. l.d. 3.t. 14. sz. (1937-benkét fekete-zöld csíkos doboz) AMOL-ban és Esztergomban (a prímási és káptalani levéltárakban) gyűjtött anyagról jelzet szerinti mutatócédulák készültek. BFLXV. 12. l.d. 3.t. 10. sz. BFL XV. 12. 1. d. 3. t. 18. sz. ÁNYOS példái a regesztázandó oklevelek tartalmáról: osztozkodásnál említett budai ház, óbudai várnagy jelenléte egy határjárásnál stb. 242