Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259

BUDAPEST KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÓ FORRÁSOK ÖSSZEGYŰJTÉSE Csánki grandiózus koncepciójában valamennyi, a Trianon előtti Magyarországon található levéltár átnézése szerepelt, valamint a külföldiek közül: Bécsben a Stadtsarchiv, a Staatsarchiv, Hofkammerarchiv, Rómában a pápai levéltárak, de figyelembe vette a Münchenben, Augsburgban, Nürnbergben, Krakkóban, Lembergben (Lviv), Varsóban, Velencében, Firenzében, Modenában található közgyűjtemények kiaknázását is.

36 A nagyívű terv mögött Csánki talán legjelentősebb és leginkább időtálló művét, a „Történeti fölrajzot" sejthetjük, amely hasonlóképpen a teljes Kárpátmedencei levéltári anyag feldolgozásával készült, és ennyiben a budapesti gyűjtés előzményének is tekinthető.

37 A végrehajtás mikéntjénél első lépésként a teljes forrásanyag, különös tekintettel a már nyomatásban megjelentek számbavételét és jegyzékbe vételét ajánlotta, cédula-katalógus formájában. Ezután - illetve a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum esetében ezzel párhuzamosan - került volna sor az oklevelek lemásolására. A vidéki és a külföldi levéltárak esetében az összeállított jegyzék alapján vagy felkért szakemberek

38 kiküldésével a helyszínen, vagy kölcsönzés révén Budapesten történt volna a másolatok elkészítése. A munka részét alkotta, még ha az „Emlékirat"-ban ez nem is szerepel, a lemásolt, illetve kivonatolt szövegek összeolvasása, ellenőrzése. Az I. világháború miatt hangsúly a második fázisra, a másolásra került a hangsúly, főleg kutatóutak nehézsége miatt. beszámolók egyébként jóval több, 10-13 témakör szerint csoportosították tartalmilag az összegyűjtött okleveleket. (Alighanem ez a középkorkutatásban nem járatos várospolitikusok megygyözésére szolgált.) 1. helyrajz és helynevek; 2. társadalom, „lakosság"; 3. közigazgatás, önkormányzat; 4. udvari élet, országos és helyi tisztségviselők; 5. egyházi és világi jog; 6. pénzügyek; 7. birtokviszonyok, gazdaság; 8. Ipar, kereskedelem, közlekedés; 9. egyházi intézmények; 11. „szűkebb értelemben vett művelődéstörténet"; 13. országos események; 14. kuriózumok, 1. FK 25 (1914), 1502-1503; 26 (1915), 1182-1183; 27 (1916), 1251-1252; 28 (1917), 1156-1159; 29 (1918), 1123-1124; 41 (1930), 215-218 és 220-222. Lényegében hasonló kategóriák olvashatók az 1912-1922 közti „összesített" beszámolóban is, 1. ÁNYOS 1923-1924, 673-687. 36 BFLXV. 12. l.d. 3.t. 10. sz. 37 CSÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I—-III, V. Budapest 18901913. Az összefüggés hátterében áll az is, hogy az - egyébként be nem fejezett - munka utolsó kötete az „Emlékirat" keletkezésével nagyjából egy időben került sajtó alá. 38 A tanulmánynak nem célja a gyűjtésben részt vevők körének teljes feldolgozása, ezt a ránk maradt forrásanyag egyébként nem is teszi lehetővé. Jelen jegyzet mindössze felsorolja a több, mint három évtizedig tartó munkában közreműködő személyeket. A vezetés 1933-ig a munka elindítójának és megszervezőjének, Csánki Dezsőnek a kezében volt. Halálával a Főváros Levéltárat vezető főlevéltárosok kapták meg hivatali feladatként a gyűjtés folytatásának megszervezését, illetve az okmánytár szerkesztését. (GÁRDONYI Albert 1933-1935; BUDÓ Jusztin 1936-1943; KOVÁCS Lajos 1943-1948. Ld.: BFLXV. 12. 1. d. 3. t. 21-23., 29., 40-42., 69. sz. ill. 4. t. passim.) 1912 és 1918 között ÁNYOS Lajos, BÁRÁNYI Béla, DIVÉKY Adorján, ECKHART Ferenc, GAGYI Jenő, HOLUB József, IVÁNYI Béla, JAKUBOVICH Emil, KovÁrs Ferenc, LUKCSICS Pál, LUKINICH Imre, MARÓTHI Rezső, MisKOLCZY Gyula, ZÁKONYI Mihály gyűjtötték, másolták és olvasták össze az okleveleket, 1. ÁNYOS 1923-1924. 671-672. A Csánki-hagyatékban ezeken kívül még BARABÁS Samu, KÁRFY Ödön, SALAMON Ferenc, TAGÁNYI Károly kezétől is voltak cédulák. (L. BFL XV. 12. 1. d. 3. t. 15. sz.) 241