Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259

Kis PÉTER - PETRIK IVÁN kutató) munkaköri leírásában még szerepelt a „Középkori oklevelek" címszó,

30 azonban ez a tevékenység fokozatosan leépült. Ennek egyik állomásaként 1950-ben a Levéltárak Országos Központja megvétózta a Fővárosi Levéltár részvételét a fővárosi közgyűjtemények és a levéltár „történeti részének" közreműködésével tervezett Fővárosi Történeti Intézetben, ezzel a várostörténeti műhely kialakítása lehetetlenné vált.

31 Mindez előrevetítette, hogy a középkori forrásanyag összegyűjtésében a főszerepet egy másik budapesti közgyűjtemény és az Országos Levéltár

32 veszi át. Az anyaggyűjtés koncepciója és eredményei Csánki Dezső „Emlékiratában" röviden vázolta a munka főbb szempontjait. A munkálatokat Csánki elképzelései szerint egy, a Főváros által megbízott személy szervezte volna, aki nemcsak a gyűjteményt kezelte, valamint az okmánytár szerkesztését végezte volna, hanem a kutatás és a feldolgozás részleteit is megalkotta volna, és aki rendszeresen beszámolt volna az eredményekről a Főváros által kijelölt - történészekből és kompetens városi tisztviselőkből álló - bizottság előtt.

33 Időhatárnak az első szakaszban az 1541 -es évet tűzte ki, vagyis a gyűjtés az egész középkorra kiterjedt.

34 Ezt a későbbiekben követte volna az összes hódoltságkori anyag, valamint a török kiűzését követő időszak válogatott forrásainak felvétele. A forrástípusok közül a gyűjtés az elbeszélőket mellőzné, azonban valamennyi levéltári jellegű irattípusra, („oklevelek, összeírások, lajstromok, levelek és szabályzatok.") A kutatás témaköreinél a helyrajz, valamint a jog- és művelődéstörténet állapotát és fejlődését jelölte meg. Ez gyakorlatilag teljes körű gyűjtést jelentett, hiszen a kor - elsősorban eseménytörténeti és intézménytörténeti érdeklődésű - történelemfelfogása pl. az igazgatástörténetet a jogtörténet, a gazdaságtörténetet pedig a művelődéstörténet részének tekintette.

35 30 BFL XXXIV. 2/a. 2. d. 3. tétel 564/1950 Lt. sz. Ugyanebben az évben egy másik, hasonló jegyzékből elmaradt Baraczka neve mellől ez a feladat, uo. 337/1950 ltsz. 31 HORVÁTH J. 1996. 129-130. 32 1954-ben a „Budapest története" munkaközösségben a MOL munkatársai is részt vettek. MOL Y 7 1117/1954 OL. 33 BFL XV. 12. 1. d. 3. t. „a" sz. Az induláskor a felügyelő bizottság tagjai: THALLÓCZY Lajos, BALLAGi Aladár, BÉKEFI rémig, BOROVSZKY Samu, FEJÉRPATAKY László, KUZSINSZKY Bálint (a Fővárosi Múzeum vezetője), HARRER Ferenc tanácsnok, majd alpolgármester, WILDNER Ödön. Rajtuk kívül 1914-ben ANGYAL Dávid, 1915-ben GÁRDONYI Albert, 1917-től DOMANOVSZKY Sándor vettek részt a bizottság munkájában. Az 1926. évi újjászervezés után Liber Endre tanácsnok elnök vezetésével BALLAGI Aladár, DOMANOVSZKY Sándor, HÓMAN Bálint, LUKINICH Imre és GÁRDONYI Albert alkották ezt a testületet, illetve BALLAGI halála után helyére SZENTPÉTERY Imre került be. 1. FK 25 (1914), 1501; 26 (1915), 1181; 27 (1916), 1250; 28 (1917), 1154; 29 (1918), 1121; 41 (1930), 213. 34 Ezzel szemben Ányos Lajos Budó Jusztinhoz írt feljegyzésében azt írja, hogy „Csánki szerkesztő idejében... sohasem kellett avval törődnünk, hogy milyen kori okleveleket dolgozunk fel." (BFL XV 12. l.d. 3. t. 15. sz.) 35 Csánki fogalomhasználatának hátterében az áll, hogy az 1910-es évek elejének honi történetírásában a specializációnak csak a kezdetei figyelhetők meg, Id.: GUNST Péter: A magyar történetírás története. (Történelmi kézikönyvtár). Debrecen 2000, 222-223. A Fővárosi Közlönyben megjelentetett 240