Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Schweitzer Gábor: A fővárosi Törvényhatósági Bizottság újjászervezése 1920-ban 159-178
A FŐVÁROSI TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG ÚJRASZERVEZÉSE 1920-BAN hivatkozással a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló javaslatba „becsempészett", egyértelműen centralizáló tendenciákról mondott óvatosan elítélő véleményt, addig egyetértően nyilatkozott a fővárosi választójog nemzetgyűlésinél is szigorúbb rendelkezéseiről. Csak nagyon távolról s általánosságban érinthette a főváros törvényhatósági bizottságát Steinecker Ferenc, a budapesti tudományegyetem közgazdaságtudományi kara prodékánja felszólalásának azon része, amely a pártpolitika közigazgatásból való száműzésére irányult. 51 Noha e felvetés racionális és rokonszenves, megvalósítására az adott körülmények között rendkívül csekély esély mutatkozott - különösen a főváros esetében. Külön kell szólnunk - hiszen nem kapcsolódik a jogászegylet közigazgatási ankétjához - Weis István egyik, a magyar közigazgatás általános válságával foglalkozó tanulmányáról, amely ugyan nem szentelt nagy teret a főváros közigazgatásának, ám - a pontosabb irányokat nem megjelölve - egyértelműen állást foglalt a sürgető változások mellett. Weis meglátása szerint ugyanis a főváros - az ország „dédelgető" szeretetétől övezve - az elmúlt időszakban nem termelt ki egyebet, mint az „üzemein élősködő törzsfőnökök és kerületi basák karát", s egy olyan közszellemet, amelyre egyetlen világváros sem lehetne büszke. Az 1919/1920 fordulóján bekövetkezett politikai változásokra célozva úgy gondolta, hogy az országba beáramló „friss levegő" a fővárosra nézve is egészségesebb „vérkeringést" eredményez majd, ám ehhez meg kell szűnnie annak, hogy Budapest a vidék rovására továbbra is előnyöket élvezzen. 52 A fővárosi közigazgatás klikkesedésére, a virilisek „túlhatalmára" utaló megállapításait kortársai már az 1919/20-as fordulat előtt is érzékelték, s egyik lehetséges kivezető útként az általános választójog megadását sürgették. 53 Weis azonban ebben a kérdésben nem foglalt állást, csupán a városi közigazgatási reform kapcsán említette meg, hogy nem híve a választójog túlzott kibővítésének, továbbá a többségi rendszer helyett az arányos képviselet pártolja. így csak rendkívül közvetett eszközök segítségével rekonstruálhatjuk Weis fővárosi közigazgatás megváltoztatására vonatkozó elképzeléseit. Annyi bizonyos, hogy elgondolásai nem állhattak messze a törvényhatósági bizottság fél évszázados összetételének megváltoztatásától, máskülönben aligha említette volna meg a „kerületi basák" és „törzsfőnökök" visszatetsző politikai befolyását. Ugyanakkor a választójogot illetően az arányos képviseleti rendszer mellett érvelt, amit utóbb a fővárosi törvény is rögzített. Tanulmánya bevezető, a magyar közigazgatás csődjét felvázoló részében pedig erőteljes tollvonásokkal kárhoztatta a virilizmus intézményét - legfőbb hibájának tekintve, hogy az utóbbi időkben már nem a történelmi középosztályból került ki a virilisek többsége -, bár annak visszaszorítására vagy megszüntetésére nem tett javaslatot. 54 51 A közigazgatási reform a Magyar Jogászegyletben. Magyar Közigazgatás 1920. június 20. 3. 52 WEIS 1988. 110. 53 így írt erről a Nőtisztviselők Lapja szemleírója 1918-ban: „Igazán legfőbb ideje, hogy egész közéletünk alaposan megreformálódjék az általános és titkos választójog tisztítótüzében." Virilisták. Nőtisztviselők Lapja 1918/2. 21. 54 WEIS 1988.97. 173
