Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Schweitzer Gábor: A fővárosi Törvényhatósági Bizottság újjászervezése 1920-ban 159-178
SCHWEITZER GÁBOR Befejezés: a javaslat a nemzetgyűlés plénuma előtt; az 1920-as fővárosi választások A törvényjavaslat általános és részletes vitájára 1920. május 18-a és június 2-a közötti időszakban került sor. A parlamenti erőviszonyok ismeretében nem lehetett kétséges a szavazás kimenetele. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és az Országos Kisgazda és Földmíves Párt nyomasztó túlsúlya predesztinálta a javaslat sorsát, még akkor is, ha a két nagy kormánypárt nem mindenben értett egyet a fővárosi javaslatot illetően. A nemzetgyűlés plénuma előtt a belügyminiszteren, a Simonyi-Semadam Sándort időközben felváltó Dömötör Mihályon és a javaslat előadóján, Haller Józsefen kívül 14 kormánypárti, illetve liberális és demokrata - azaz ellenzéki - képviselő szólalt fel (akadtak, akik több alkalommal is szót kértek). E tanulmány terjedelmi korlátai miatt nem vállalkozhatunk a törvényhozás plénumán történtek rekonstruálására, jóllehet az ott elhangzott érvek számos szemponttal árnyalják és gazdagítják a témával s a korral kapcsolatos ismereteket. 55 Aligha meglepő viszont, hogy az általános és részletes vitát követően a nemzetgyűlés gyakorlatilag a közigazgatási bizottság által előterjesztett szöveget emelte törvényerőre. 50 Sipőcz Jenő kormánybiztos a tanács június 2-i ülésén - vagyis a törvényjavaslat elfogadása napján - megnyugvással jelenthette be, hogy „a jogfolytonosság nemsokára teljes mértékben helyre lesz állítva" a fővárosban. 57 Az 1920. évi IX. te. kizárólag a törvényhatósági bizottság megváltozott politikai viszonyok közötti újjáalakítását segítette elő. A közigazgatási reform hangzatos jelszavait túlharsogták a „bűnös" Budapest meghódításáért ringbe szálló tényezők pártpolitikai szólamai. Ezáltal a törvényhatósági bizottságot - a jövőre nézve - a pártcsatározások színterévé tették. Hátravolt még a fővárosi törvényhatósági bizottsági választások megtartása. Igen rövid idő - alig egy hónap - állt rendelkezésre a választásokon induló pártok számára a törvény elfogadása és a választások időpontja között. A keresztény-nemzeti alapon álló községi pártok számára a Városháza feletti uralom megszerzése volt a cél, míg a liberális és demokrata községi pártok - a szociáldemokraták külső támogatásával - eleve vesztett pozícióból ugyan, de még mindig jelentős eredményre számíthattak 58 . A keresztény-nemzeti kurzus fővárosi exponensei számára nemcsak az általános politikai helyzet volt kedvező, hanem - alig leplezett formában - az 1920. évi IX. te. választásra irányadó normái is. Ez a pozíció azonban nem zárta ki A nemzetgyűlési vitán elhangzottakat röviden összefoglalja TARJÁNYI 1972. 37^43; továbbá CSIZMADIA 1976. 346-348. Az e törvény alapján létrejövő törvényhatósági bizottság mandátuma 1923. december 31-én járt le. A fővárosban ex-lex helyzet állt elő - a főváros élére ismét kormánybiztost neveztek ki -, ami a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjászervezéséről szóló 1924. évi XXVI. te. hatályba lépéséig (1925. január 1.), illetve az új törvényhatósági bizottság megválasztásáig tartott. Fővárosi Közlöny 1920. június 11. 277. 1919 őszétől - mutat rá L. NAGY Zsuzsa - a fővárosi „szavazók és városatyák községi politikai pártokba tömörültek", pótolva a budapesti várospolitikából addig jóformán hiányzó helyi pártokat L. NAGY 1992. 128. 174
