Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Schweitzer Gábor: A fővárosi Törvényhatósági Bizottság újjászervezése 1920-ban 159-178
SCHWEITZER GÁBOR A főváros költségvetésével kapcsolatos felülvizsgálati jogosítványokat már az 1872. évi XXXVI. te. is biztosította a belügyminiszternek, ám az 1920-as javaslatban alkalmazott - a felülvizsgálat körét kiszélesítő - formula a köztörvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. te.-bői szórói-szóra került át. A belügyminiszter ellenőrzési jogkörének kiterjesztése a kormány centralizáló törekvéseinek kiteljesedését, egyúttal a főváros jelentékeny presztízsvesztését is jelentette. A szakirodalom „puha" érvei A szakirodalom - ellentétben az általános közigazgatási reformról szóló értekezésektől - csekély teret szentelt a fővárosi közigazgatás reformjának, s visszafogottan - ha úgy tetszik, rezignáltán - követte a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló törvényjavaslat alakulását. A Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatási szakosztálya 1920 májusában s júniusában - tehát akkor, amikor a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló törvényjavaslatot már a nemzetgyűlés plénuma vitatta - folytatólagos ankétot tartott a közigazgatási reformról. 49 Az itt felszólaló elméleti és gyakorlati szakemberek ugyan - a beszámolók tanúsága szerint - vajmi kevés szót ejtettek a fővárosi közigazgatás reformjáról, ám a városi közigazgatás megújításával kapcsolatosan elhangzott nézeteik - még ha csak érintőlegesen és áttételesen is - adaptálhatóak a fővárosra. Az a tény, hogy az ankét résztvevői gyakorlatilag hallgattak a fővárosi közigazgatás specifikumairól - legfeljebb csak távolról utaltak rá -, azt sugallja, hogy a résztvevők a Budapest közigazgatását érintő s a törvényhozás napirendjén lévő kérdéseket elsődlegesen nem szakmai, hanem politikai kérdésnek tekintették. Buzáth János, fővárosi tanácsnok május 29-i felszólalására mégis hivatkozhatunk, aki - magától értetődően - leginkább a városi közigazgatás kérdéseivel foglalkozott. Előadásában hangsúlyozta, hogy pillanatnyilag nem tartja időszerűnek a municípiumok vonatkozásában a centralizáció és decentralizáció kérdéseinek a bolygatását, egyúttal arra hívta fel a figyelmet, hogy a centralizált kormányzat könnyen elvesztheti a polgárok „közreműködését és áldozatkészségét", ami nélkül egészséges fejlődés aligha képzelhető el. Meglátása szerint a központosítás elvének kizárólag az állami felügyelet, ellenőrzés s a „helyes irányítás" terén kellene érvényesülnie, bár a kormányzatnak semmiképp sem szabad megbénítania az önkormányzatok tevékenységét. 50 Felszólalásában a választójog általános kérdéseit is érintette, kiemelvén, hogy a demokratikus fejlődést olyan garanciákkal kell körülbástyázni, amelyek - okulva a közelmúlt eseményein - kizárják a választójog gyakorlásából az, úgymond szélsőséges, felforgató társadalmi rétegeket. A községi és városi választójogra vonatkozó normákat viszont még az országos választójog kereteinél is szűkebben állapítaná meg. Talán nem tűnik túlontúl erőltetettnek a gondolat - vagy inkább sejtés -, hogy előadásával Buzáth a főváros vezetése részéről két fontos üzenetet tolmácsolt a kormányzat felé. Míg a központosítás veszélyére A közigazgatási reform a Magyar Jogászegyletben. Magyar Közigazgatás 1920. május 23. 2-3; 1920. június 6. 2^1; 1920. június 20. 3^1; 1920. június 27. 2. A közigazgatási reform a Magyar Jogászegyletben. Magyar Közigazgatás 1920. június 6. 2. 172
