Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Schweitzer Gábor: A fővárosi Törvényhatósági Bizottság újjászervezése 1920-ban 159-178

SCHWEITZER GÁBOR így minden választókerület egyformán 3-3 bizottsági tagot illetve póttagot választhat. Jelölt pedig az lehet, aki legalább 300 választó írásos ajánlását

42 követően felkerül a (párt)lajstromra. A szavazás így nem az egyes jelöltekre, hanem a lajstromokra történik. A javaslat szerint, amelyik lajstromra a szavazatok viszonylagos többsége esik, az azon szereplő jelöltek lesznek a törvényhatósági bizottság rendes, illetve póttagjai. A 60 választókerület kialakításánál az indokolás arra mutatott rá, hogy a közigazgatási kerületek felparcellázásával a közigazgatási kerületeken belül jelentkező részérdekek képviselete valósítható meg, ami másként - amennyiben a választókerületetek egybeesnek a közigazgatásival - nem biztosítható.

43 A törvényjavaslat a főváros közigazgatási kerületeit eltérő nagyságú képviselethez kívánta juttatni, hiszen míg a II., III., IV, és X. kerület 12-12 bizottsági tagot, addig az V és IX. kerület 18-18 tagot, végül az L, VI., VII., és VIII. kerület 24-24 tagot választhatott volna. Az indokolás ezt azzal magyarázta, hogy a közigazgatási kerületeken belül kialakított választókerületek száma a közigazgatási kerületek törvényhatósági választóinak a létszámához arányosan igazodik. A közigazgatási bizottság - a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja javaslataira tekintettel - átírta a fenti rendelkezéseket. Mindenekelőtt a régi gyakorlatot visszaállítva a közigazgatási kerületeket tette választókerületekké. Rögzítették, hogy minden választókerület - a javaslat által kilátásba helyezett többségi választási rendszerrel szemben az arányos (kisebbségi) választási rendszer alapján - egyaránt 24-24 tagot választhat a törvényhatósági bizottságba.

44 Ez a megoldás ugyan kifejezésre juttatta a kerületek fiktív jogi egyenlőségét, ám eltérő lélekszámukat már nem vette tekintetbe, így szükségszerűen aránytalanságokhoz vezetett (a kisebb lélekszámú kerületeknél kevesebb szavazat szükséges egy-egy mandátum megszerzéséhez). Kirívó példaként említhetjük, hogy e módosítás értelmében a 48 000 lakossal rendelkező - budai oldalhoz tartozó - II. kerület és a 176 000 lakossal rendelkező - pesti oldalon lévő - VII. kerület egyaránt 24-24 bizottsági tagot választhatott. További aránytalanságokat eredményezett, hogy a Duna két partján lakók abszolút számát alapul véve a budai oldal lélekszámarányát tekintve felülreprezentált helyzetbe került a törvényhatósági bizottságban a pesti oldallal szemben. Míg a főváros lakosságának - kerekített adatokkal dolgozva - 21,5%-a (200 000 fő) lakott a budai oldalon (I., II. és III. kerület), addig a javaslat a törvényhatósági bizottság mandátumainak 26,6%-át biztosította részükre, amit a közigazgatási bizottság utóbb kereken 30%-ra emelt fel

45 42 A közigazgatási bizottság utóbb 1000-re emelte az ajánlások számát. 43 32. szám. Törvényjavaslat a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról, in: Nemzetgyűlés irományai (1920). 218. 44 52. szám. A nemzetgyűlés közigazgatási bizottságának jelentése a "székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról" szóló 32. számú törvényjavaslat tárgyában, in: Nemzetgyűlés irományai (1920). 352. Az arányos rendszer mellett szólhatott az a megfontolás is, hogy - a többségi rendszerrel szemben - ez a megoldás látszott biztosítani az új hatalmi berendezkedés túlsúlyát a választások után a budapesti városházán. Lásd még Megváltoztatják a budapesti községi választásokról szóló törvényjavaslatot. Fővárosi Hírlap 1920. április 28. 45 A részletes adatokat lásd Budapest. 37. 170