Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Irás Katalin: A Terézkörúti Színpad színházi részvénytársaság 363-395
ÍRÁS KATALIN bér-, közüzemi stb. tartozásait az 1930-as évek elején átvállalta 31 , azonban a magánszínházak nem kaptak ilyen jellegű segítséget a fővárostól. így csak saját leleményességükre számíthattak. Magánszínházként a Terézkörúti Színpadot is ugyanezek a gazdálkodási nehézségek érintették, ezek állnak eladósodása hátterében, de felszámolására amiatt nem került sor, mert hitelképességét (feltehetően Roboz Aladár személyes kapcsolatainak köszönhetően) működése alatt mégis képes volt megőrizni. Ehhez az is jelentősen hozzájárult, hogy az intézmény vezetősége a műfaj legnevesebb, ma már klasszikusnak számító színpadi szerzőit, kabaré- és nagyszínházi színészeket vonultatott fel színpadán. Szerzők és színészek Amikor a századforduló idején a kabaré, mint új színházi forma megjelent a lendületesen polgáriasodó, mindinkább európai küllemű fővárosban, az irodalmi élet vezető egyéniségei csatlakoztak hozzá, és irodalmi színvonalú alkotásaikkal jelentősen hozzájárultak a műfaj meghonosodásához. A kabarét ugyanakkor a magyar színházi nyelv elfogadtatásáért vívott küzdelem utolsó harcterének is tekinthetjük, ahol a német nyelvű orfeumok elbuktak a magyar kabaréval szemben. „Van a kabarénak egy vívmánya[...], az, hogy ránevelte a magyar nyelvet egy olyan területre, amelyre azelőtt, ha véletlenül rá is tévedt, oly esetlenül csetlett-botlott rajta, mint csizmás atyafi a főúri szalon parkettjén. Azelőtt megállapodott közhely volt, hogy a könnyed élcelődésre, az elméskedő társalgásra a magyar nyelv a maga súlyos darabosságával nem alkalmas. Alig volt olyan vicc, amelynek továbbadásával ne fordították volna hirtelen németre a beszédet, mert magyarul „nem jönne ki jól". [...] Tudjuk, hogy a magyar nyelv[...]milyen remekül állta meg a helyét azokban a föladatokban is, amelyeket a kabaré rótt rá.[...] Nem valami gyors magyarosodási folyamat játszódott itt le, a közönség egyszerűen tudomásul vette, hogy a magyarul megszólaló tréfa mulatságosabb, és közelebb áll az ízléshez." - emlékezett a kezdetre 1935-ben Nagy Endre. 32 A siker kivívásához Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Heltai Jenő, Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Szép Ernő, Gábor Andor, Ady Endre, Ignotus, Babits Mihály, Bíró Lajos, Móricz Zsigmond vígjátékai, jelenetei, tréfái és sanzonjai járultak hozzá. A generációváltás, a szerzőgárda kicserélődése az 1920-1930-as években ment végbe, ami egyben az irodalom elpártolását is jelentette. Az írók helyét a színpadi szerzők vették át, a kabaré alapvetően a szabadfoglalkozású, nagy részben zsidó származású polgári értelmiségi réteg műfaja lett, fő- vagy mellékállású újságírók, színészek, operettszerzők, librettisták, másodrangú színműírók működési területévé vált. Kozma György tanulmányában ezt a változást a közönség kispolgarizálódásából eredő ízlésbeli süllyedéssel vonja párhuzamba. „Elvben és gyakorlatban a húszas évektől kezdve, de a harmincas években már feltűnő módon, elváltak a művészet és a szórakoztatás útjai. A harmincas évekre az irodalom mesterei már olyan világot 31 BFL IV. 1420.C 45.963/1944. A főváros 1933-tól az Operaházat évi 140 500 pengő, a Nemzeti Színházat 59 500 pengő összeggel támogatta. 32 NAGY 1978. 146. p. 374
