Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Budapest "tapasztalat története" 333-361

GYÁNI GÁBOR A Ráczfürdő és környéke, 1890 körül Fénykép, ismeretlen felvétele. BTMKiscelli Múzeum Fényképtár A Tabán kocsmáiban gyakran mulató Krúdy Gyula, „a magyar Proust" viszont - az irodalmi impresszionizmus városi poézisének megfelelően - a városrészt már szinte idilli színben tűntette fel. „Alant a Tabán havas háztetői, mély udvarai esti aluvásukat kezdték, mintha éjszakára elúsznának valahová messzire a tündérmesékbe. Egy varrógép pergett egy féldiónyi házikóban, és egy sikátorban kis fekete kutya a katonagomb nagyságú sápadt holdat ugatta a torony mögött."

18 Krúdy - John Lukacs szerint - „gyakran írt a városról, arról, amilyen 1900 táján volt. Sajátos, lírai stílusában, olyan mélységekről és olyan kifejező zeneiséggel, ahogyan sem azelőtt, sem azóta, és talán - nem, egészen bizonyosan - sohasem fog írni senki".

19 Az azonban kétségtelen, hogy nem Krúdy az egyedüli, aki fájlalta, hogy az egyébként valóban nyomorúságos nagyvárosi falut, Tabánt a két világháború közt végérvényesen lebontották. Az elit éppúgy szociális rezervátumban élt, mint a szegények óriási tömege, és kívülről nézve olybá tűnt, mint egy időlegesen itt időző előkelő idegen. Külön húzódott az arisztokrácia, amely a XIX. század közepétől mind nagyobb számban költözött Budapestre, ahol a nagypolgárság is fokozatosan kialakította a maga exkluzív lakónegyedeit. „A Múzeum kert volt a mágnásnegyed központja" - emlékezik egy KRÚDY 1956. 329. p. Krúdy Budapest-imázsáról FÁBRI 2001. 25-61. p. LUKÁCS 1991. 26-27.p. 344