Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Magyar Károly: A budavári Szent György tér és környékének kiépülése : történeti vázlat 1526-tól napjainkig 43-126

MAGYAR KAROLY Nézelődők a koronázási dombon, IV. Károly megkoronázásakor, 1916. Fénykép, Müllner János felvétele, BTMKiscelli Múzeum Fényképtár. kis, balusztrádok közé fogott rámpa vezetett fel a tetejére. A domb rámpák közötti körcikk alakú oldalait gyeptégla fedte, közepükön kör alakú virágdísszel. Az előkészületek idején aggodalmat váltott ki, hogy a téli idő miatt a rámpák felülete csúszóssá válhat, és ezen a király lova megbotolhat. Szerencsére ez a kellemetlen esemény nem következett be, s a kardvágások annak rendje szerint megtörténtek: „A várpalota elé érve a menet résztvevői a domb köré sereglettek, melyre a király, a fején a szent koronával, felvágtatott. A hófehér mén a domb tetején felágaskodott, miközben a király délnek és nyugatnak, északnak és keletnek fordulva egy-egy vágást tett kardjával annak jeléül, hogy az országot megvédi, bármely irányból is fenyegetné veszély. Erre a királyi aktusra, mely lovasteljesítménynek is csodálatos volt, minden oldalról szűnni nem akaró, lelkes éljenzés harsant fel."

179

Az ünnepi esemény Szent György téri dekorációs részét, beleértve a koronázási domb kialakítását, Kós Károly tervezte.

180 A palotának mint királyi rezidenciának a napjai ekkor azonban már meg voltak számlálva: 1918 januárjában a királyi pár még egyszer ellátogatott falai közé, további magyarországi tartózkodásuk során azonban előnyben részesítették HORTHY 1990. 95.p. Amennyire a korabeli fílmfelvételekről megítélhető, Horthyt némiképp megcsalta az emlékezete: a ló ugyanis nem ágaskodott fel a kardvágások közben. F. DÓZSA 1996. 8-9.,12.,17.p. (utóbbi a kardvágásról) 90