Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Végh András: Középkori városnegyed a királyi palota előterében : a budavári Szent György tér és környezetének története a középkorban 7-42
VÉGH ANDRÁS a mai Dísz tér és a Szép Ilonka-kút közötti terület létrejöttét és középkori fejlődését szeretnénk röviden bemutatni a rendelkezésünkre álló történeti és régészeti források felhasználásával. A mai tér ugyanis rendelkezik középkori előzménnyel, mégha nem is pontosan a maival egyező helyszínen. Akirályi rezidenciaés apolgári város határán a középkorban is létezett egy olyan nyitott térség, amely a térben is jól érzékelhetően elválasztotta egymástól a két, határozottan eltérő jellegű területet. A kép megrajzolásához levéltári kutatásainkat, valamint az 1974-1987 és 1994-2000 között folytatott intenzív régészeti kutatások eredményeit használtuk fel. 3 Természeti környezet és történeti előzmények Mindenekelőtt érdemes kis kitérővel a helyszín földtani jellegzetességeivel, a település alapjául szolgáló természeti környezettel megismerkednünk. A meredek oldalú, de lapos felszínű Várhegy a Dunával közel párhuzamosan helyezkedik el, alaprajza nagyjából egy nyújtott háromszöget formál. A háromszög hegyes csúcsa délen található, amerre egyébként a hegy fennsíkja is enyhén, de egyenletesen lejt. A hegy felszínét kb. 6-14 méter vastagságban takaró, kemény, édesvízi mészkőréteg a Dísz tér déli végénél elfogy, emiatt a hegy tömegét alkotó márga ki van téve a csapadék közvetlen hatásának. Az erózió hatására itt mindkét oldalon völgyek fűződtek a hegy oldalába és a fennsík jelentős mértékben összeszűkül. Innen délre azonban újra megjelenik a mészkő, bár az északi részhez képest sokkal vékonyabb és töredezettebb formában. Tehát a Dísz tér déli végétől újból emelkedni kezd a felszín egészen a Szent György térig, ahol a középkori Szent Zsigmond-templom helyén érte el a legmagasabb pontját, majd a hegy déli csúcsa felé újból, most már meredekebben lejteni kezdett, néhol a mészkő törései mentén tereplépcsőket alkotva. A Szent György tér hajdani kiemelkedése ma már nem érzékelhető, annak köszönhetően, hogy a XIX. század folyamán több alkalommal is jelentős földmunkával igyekeztek kiegyenlíteni a felszínt, ezáltal a környező épületek számára mesterséges sík terepet hozva létre. A felszínt fedő, kemény mészkőtakaró különleges adottságokkal ruházza fel a Várhegyet. Ennek hatására jött létre a lapos fennsík, és a meredek hegyoldal, és általa keletkeztek a hegy belsejében a mészkő „paplan" és a márga határán a csapadékvizet összegyűjtő és megtartó üregek, és a természetes barlangrendszer. A Szent György tér környezetében azonban, a mészkő réteg töredezettsége és keskeny keresztmetszete miatt ezen üregek képződése jóval kisebb mértékű volt, mint a Dísz tértől északra eső részen. 3 A város középkori történetének általános összefoglalása GYÖRFFY 1973.; KUBINVI 1973.; GEREVICH 1973.. A háború utáni műemléki kutatások összefoglalása POGÁNY 1955.; A legújabb régészeti kutatások összefoglalása: Budapest 1991. A Szent György téren 1994-2000 között végzett régészeti feltárásokat a BTM Középkori Osztályának kutatói végezték: Altmann Júlia, Bencze Zoltán, Belényesy Károly, Feld István, Kárpáti Zoltán, Kovács Eszter, Magyar Károly, Mester Edit, B.Nyékhelyi Dorottya, Terei György, Végh András és Zádor Judit. Az ásatások zöme még nem közölt, az egyes részterületekről megjelent tanulmányokra, jelentésekre a jegyzetekben hivatkozunk. 8
