Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Végh András: Középkori városnegyed a királyi palota előterében : a budavári Szent György tér és környezetének története a középkorban 7-42

KÖZÉPKORI VÁROSNEGYED A KIRÁLYI PALOTA ELŐTERÉBEN A kiterjedt régészeti kutatásoknak köszönhetően ma már tudjuk, hogy nem a középkori város jelentette az első települést a Várhegy fennsíkján. A Dísz tértől a királyi palotáig terjedő területen szinte mindenütt találhatók a korai és középső bronzkor különböző korszakaiból (nagyrévi kultúra, vatyai kultúra) származó régészeti emlékek.

4 Faszerkezetű házak cölöplyukai, tárolóvermek és azokból napvilágra került tárgyak tanúskodnak az egykori magaslati telep életéről. Feltehetően valamelyik bronzkori településsel hozható összefüggésbe az az árok, amely egyenes vonalban szeli keresztül a hegyet a Dísz tér déli végétől mintegy 50 méterre délre. Hosszabb szakaszait figyelhették meg a nyugati oldalon, az egykori Szent György utca 6. számú ház udvara mentén, a hegy közepén pedig az egykori Honvédelmi Minisztérium középső udvarában. A megfigyelések szerint kb. 7-8 méter széles és 4-6 méter mély lehetett és a mészkőtakaró peremét követte. Sajnos a középkori város rendkívül kiterjedt építési tevékenysége szinte mindenütt megbolygatta az árok eredeti peremét, ezért többnyire csak annak lapos fenekét, az arra ráomlott köves réteget és a mindezeket elfedő, évszázadok alatt keletkezett humuszos feltöltődést lehetett feltárni. A középső bronzkori telepet nem követték a későbbi korok települései. A kelta eraviscus törzs választása a meredek Gellért-hegyre esett, ahol törzsi központjuk létesült (erődített telep). Bár a kelta település kiterjedt a Dunaparton a mai Tabánra és a Várhegy keleti lejtőire is, mégsem húzódott fel a fennsíkra. A keltákhoz hasonlóan a rómaiak is a Duna-parton települtek meg, mégis szinte elképzelhetelen, hogy a Várhegy tetejére ne helyeztek volna legalább egy katonai megfigyelő állást. Ennek nyomai azonban mindeddig nem kerültek elő a középkori város területéről. A szórványosan talált római emlékek: feliratos és faragott kövek, pénzérmék, cserépdarabok mind a középkori város pusztulásának rétegeiből származnak és egyrészt arra utalnak, hogy a közeli római romokat építőanyagként hasznosították, másrészt bizonyítják, hogy a római emlékek gyűjtése már a középkorban, legalább is annak kései századaiban megkezdődött. Nem változott a helyzet a későbbiek során a népvándorlás hosszú időszaka alatt, de még a magyarság honfoglalása után sem. Kopár sziklás hegy volt csak a tanúja Szent Gellért mártírhalálának is, mikor a réven átmenni készülő csanádi püspök pogány lázadók kezébe került. A korai királyi központok, városkezdemények sem itt, hanem Óbuda és a túlparti Pest területén alakultak ki. A budai szakaszon csupán ezen központok vonzáskörébe vont kisebb települések keletkeztek. Elsősorban a Pesttel szemközti Kispest, német telepeseinek nyelvén Kreinfeld, a Gellért-hegy és Várhegy lábánál (a mai Tabán), továbbá Felhévíz a római romok közelében, a Várhegy északi oldalánál lévő révnél. A város alapításától az állandó királyi rezidencia létrejöttéig - XIII-XIV. század Buda alapított város. IV. Béla király akarata hozta létre a tatárjárás után, hogy a mongolok esetleges visszatértekor hatékonyan védekezhessen a hegytetőn, a városfalak mögött a király budai birtokközpontj ának és pesti kiváltságos településének 4 NAGY 1952.190-197

.p.; MAROSI-SOÓS 1977.167-170.p.; H.HANNY 1997.199-2lO.p. 9