Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Budapest "tapasztalat története" 333-361

GYÁNI GÁBOR A Margit híd Pest felől, 1880 körül Fénykép, ismeretlen felvétele. BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár Bartók Bélának is komoly gondot okozott a hídpénz leszurkolása gyakori budai „üzleti" átruccanásai alkalmával. Kitörő örömmel fogadta tehát, amikor 1903-ban átmenetileg felfüggesztették a hídpénz szedését, amiről nyomban be is számolt egyik anyjához írt levelében. „Ex lexben vagyunk már! Ez rám nézve is haszonnal jár, most ingyen mehetek át Budára (a hol annyiszor van dolgom) mert most - azt mondták - nem kell hidvámot fizetni. Mihelyt egy kis időm lesz, tizszer megyek át és vissza a Lánchídon, hogy megspóroljak 20 krajcárt, a mit kellene fizetnem, ha nem volnánk ex lexben."

13 II. Budapest társadalma - a nagyvárosi fejlődés jeleként - idővel egyre jobban polarizálódott; ezt még fokozta is, hogy az 1880-as évektől Budapest kezdett gyárvárossá átalakulni. Ekkoriban a város aktív népességének a négyötöde, 1890ben pedig a kétharmada állt proletárokból. A magyar társadalom vagyoni és egyéb elitjei egyaránt a fővárosban koncentrálódtak. Ez okból pedig hallatlanul felduzzadt Budapesten a házicselédség, amely a tehetős középosztály és a nagypolgárság háztartásaiban képviselte a proletár elemet. 13 LÁSZLÓ 1974. 31-32. p. 342