Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Budapest "tapasztalat története" 333-361

BUDAPEST „TAPASZTALAT TÖRTÉNETE" A belsőleg meglehetősen tagolt nagyvárosi társadalomban természetes dolognak számít az egyenlőtlenségek nyilvánvaló térbeli kifejeződése. Nem meglepő tehát Budapest esetében sem a szegregáció ténye, bár a magyar főváros e téren nem követte túl mechanikusan a nyugat-európai metropoliszokat, ahol (kivált Londonban vagy Párizsban) szélsőséges méreteket öltött az osztályok lakóhelyi elkülönülése. Ennek ellenére Budapesten is úgyszólván mindennapi tapasztalattá lett az egyes társadalmi, felekezeti és etnikai csoportok térbeli szóródása. Éppen ezt a fajta tapasztalatot fejezte ki a mássággal szemben a korban oly gyakran megnyilvánuló (szándékos) vakság, vagy ellenkezőleg: az idegenséget látva az iránta megnyilvánuló fokozott érdeklődés (és csodálkozás), rosszabb esetben a mássággal szembeni kifejezett utálkozás. Mindez a város mentális térképének ismert és ismeretlen tájakra történt feldarabolódásából eredt. Különösen tipikusnak mondható az alsó, a szegény rétegek által lakott városrészek mentális eltávolítása a középosztály és a felsőbb körök részéről. Ezek a „veszélyes helyek"-ként is elkönyvelt térségek legföljebb csak - mintegy néprajzi érdekesség gyanánt - kerültek be a jobb módú családok szellemi látókörébe, feltéve, ha észrevették egyáltalán a létezésüket.

14 Kiss József költő, az első kifejezetten modernista irodalmi folyóirat, A Hét alapító főszerkesztője (1889-1921) Eugen Sue Les mystères du Paris mintájára írt Budapesti rejtelmek című, 1874-ben (álnéven) megjelent budapesti ponyvája is bővelkedik a percepció ilyesféle megnyilatkozásaiban.

15 Buda gellérthegyi részén feküdt a XIX. század elején épült Tabán, amely falusias kinézetével és lakóinak kirívó szegénységével,

16 valamint azzal tette magát széles körben is ismertté, hogy hangulatos kocsmái és kisvendéglői folytán a főváros kedvelt mulató negyedéül szolgált. Kiss a tabáni image-nek azt a középosztályi szempontból mondhatni természetes „olvasatát" rögzítette regényében, amely a városrészt a szegénység ezoterikus világaként ábrázolja. „ARáczfürdő háta mögött kezdődik a számkivetettek telepe. Keskeny, piszkos sikátorok közt visz az út a hegy lejtőjén lefelé. A hegybe rovátkolt durva lépcsőfokokkal párhuzamban emelkednek a házak mindkét felől. [...] Csupa apró házacskák ezek, újabb és régibb keletűek, odaragasztva a vén Gellért bordáihoz. Egynémely oly roskatag, oly gyönge, hogy e támasz nélkül talán már összeomlott volna. Többnyire földszintes házikók, de akad emeletes is. [...] A sötét, piszkos, kábító bűzű udvarra számos alacsony ajtócska nyílik. Itt emberek laknak. Ha egy-egy ajtó történetesen nyitva áll, az enyhítő félhomályban láthatsz képeket, minőket a költő fantáziája sohse fest. Élő borzalmakat látsz, melyek hetekig zavarni fogják éji álmodat. Beteg, kiaszott alakok beesett szemüregekből vetnek reád egy közönyös pillantást; ha éhesek volnának, tán másképp néznének, de ők nem éhesek, ők csak betegek! Ott feküsznek ketten-hárman egy vackon, míg a szűk helyen még három, négy alak ül, vagy áll, vagy sürgölődik. Ezek elrejtik arcukat előled, te pedig ne kívánd látni. Jobb így."

17 A „mentális térkép" fogalmának budapesti alkalmazásához vö. GYÁNI 1998. 34-40, 55-56. p. A mű születését, irodalmi kontextusát és fő tartalmi jegyeit elemzi CSÁSZTVAY 1997. 243-265. p. A városnegyed társadalmi karakteréről bővebben GYÁNI 1992. 139-146. p. SZENTESI [KISS] 1874. 1. rész. II. köt. 21-22. p. 343