Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kárpáti Zoltán: A Szent Zsigmond-templom és környéke : régészeti jelentés 205-240

KÁRPÁTI ZOLTÁN 3. A volt Honvédelmi Minisztérium délkeleti szárnya A minisztériumi épület téglafalai sok, apró felületre szabdalták a területet. Ugyanakkor, mivel ez a rész nem volt alápincézve, a modern padlók alatt intakt rétegeket vizsgálhattunk. Az épület egykori déli kapualjának keleti oldalán lévő két helyiségben megfigyelhettük, hogy az őskori leletekkel, főleg állatcsonttal és kevés Árpád-kori cseréppel vegyes humusz tetejére vastag, kevert, köves réteget hordtak, megalapozva egy járószintet, amelynek égett, faszenes felületét kb. 5 méter hosszan követhettük kelet-nyugati irányban.

32 Feltehetőleg ugyancsak faszerkezetű építmény - Ili/a. építmény - nyomáról lehet szó, ennek azonban semmilyen más ismérvéről nincs tudomásunk. Pusztulása után nyugaton sárga agyaggal, keleten kevert, szemetes törmelékkel kb. 30 cm magas feltöltés került erre a területre. Ezáltal újabb épületet alapoztak meg.

(III. építmény) A fiatalabb építmény paticsos, faszenes omladéka alatt több helyen is tüzelés nyomát találtuk, s a sárga, agyagos járószintet rengeteg későbbi cölöp lyuk vágta át. A járószintekről és a feltöltésekből előkerült leletek igen apró, de azonos jellegű, főként bekarcolt spiráldíszes edénytöredékek és jelentős mennyiségű állatcsont, illetve vasrögök voltak. Itt a nyugatról szomszédos modern tér északnyugati sarkában kibontakozott egy tűzhely átégett, vörös tüzelőfelületének csekély maradványa is, amelyet dél felől ívelt karólyuk-sor övezett. 4. A Színház utca nyugati oldala Az egykori Szent Zsigmond-templom szentélyében és attól északkeletre, a volt Honvédelmi Minisztérium Színház utcai fala mellett gyakran méteres vastagságú humusz mutatkozott a márga altalaj felett. Ezt a fekete, nagyrészt természetes, bronzkori objektumokkal tagolt réteget kutatva a mai Várszínházzal - a középkori ferences templommal - szemben bontakozott ki a déli részén mintegy 80 cm mélyen földbeásott IV. építmény, amelyet csak töredékeiben lehetett feltárni, mivel keleti szélét közműárok, nyugati részét az újkori téglafal pusztította el. Az építmény természetes lejtőbe vágott déli fala talpas vázszerkezetű volt. A 15 cm oldalú talpfát a letaposott belső járószintnél mintegy 30 cm-rel magasabban, a márga altalajból kifaragott padkára fektették.

33 A fagerenda elszenesedett maradványát csak egy rövid szakaszon sikerült megfigyelni. A padlószint feletti omlásrétegben talált faltömbök alapján feltételezhető, hogy a pallókkal vagy deszkákkal kitöltött vázszerkezetet belülről agyaggal tapasztották be, azonban a pallófalnál jellemző, talpgerendába vésett hornyolat a talpgerenda megmaradt rövid szakaszán nem mutatkozott. E rétegből került elő egy mázas, feltehetőleg férfialakot ábrázoló aquamanile pusztuláskor újra átégett töredéke. A padlóba sekély gödör mélyült, amelynek barna betöltéséből fehér, kettős peremű, spirálvonalas, XIII. századi fazék oldaltöredéke került elő. Sajnos, az építmény alaprajza nem bontakozott ki egyértelműen előttünk. Mivel délkeleti sarka a márgapadka íveléséből kikövetkeztethető volt, így kelet-nyugati 161,60 Afm. Az altalaj e részen 160,40 Afm szinten van, ami arra utal, hogy már a természetes árok déli szélére kerültek az említett építmények. A belső padlószint magassága 160,05 Afm, a padkáé 160,34 Afm volt. 212