Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Végh András: A Szent György utca 4-10. számú telkek régészeti ásatása : előzetes jelentés 167-190

A SZENT GYÖRGY UTCA 4-10. SZÁMÚ TELKEK RÉGÉSZETI ÁSATÁSA - ELŐZETES JELENTÉS altalajba mélyed, és a márgás sziklafelszínen áll. A falat kb. 3 méterrel beljebb húzták fel a meredek hegyoldal pereménél, iránya észak felől nagyjában a mai várfallal párhuzamosan enyhe íveléssel vezet dél felé egy félkör alakú toronyig, amely előtt kelet felé enyhén megtörik, így halad egyenes vonalban tovább. A terület északi részén egyébként a főhercegi palota istállójának emésztője egy rövid szakaszon elpusztította a falat. A toronytól délre előbb egy török kori gödröt vágtak bele a városfalba, majd egy középkori eredetű ciszterna foglalja el a fal eredeti helyét (Szent György utca 4.). A ciszternától délre az újkori szintsüllyesztés miatt a falat már nem lehet megtalálni, csupán nyomvonalát jelöli ki az egykor a falhoz épített pince. A Szent György utca 6. számú telek mögött az 1981-ben már felfedezett, félköríves torony rendkívül jó állapotban került elő. A torony az Árpád-kori erődítés része, a várfalhoz másodlagosan épült hozzá. (Mint ismeretes, az Árpádkori városfalat szabályos távolságra elhelyezett külső tornyokkal erődítették.) Falai a várlejtő irányába 4,5 méter magasságban állnak, a szikláig mélyített belsejében 3,5 méter magasak, a város felől az eredeti járószint fölé 1 méterrel magasodnak. Bejáratának szárkövei és küszöbköve eredeti helyükön őrződtek meg. A küszöb járószintje: 159,68 Afin. A torony tört édesvízi mészkőből rakott, a kövek mérete és a falazás módja azonban eltér a városfal köveitől. A bejárat oldalfalain is az utólagos kiképzés jelei utalnak arra, hogy az ajtót a már meglevő városfalon keresztül később nyitották meg. A két építési fázist nem sikerült pontosabb keltezéssel meghatározni. Az itt feltárt torony az eddig feltárt hasonló tornyok közül a legjobb állapotúak közé sorolható. Hasonlóan jó állapotú, helyreállított torony látható a Hadtörténeti Intézet udvarán (Bencze Zoltán feltárása, 1987-1990). IL (késő középkori) városfal A XIV. század végén a várost egy újabb, külső fallal vették körül, amelynek egyes szakaszait már több helyütt feltárták, és megállapíthatták, hogy általában a mai várfalak magját alkotja. Területünkön is megtalálható ez a második városfal, de elhelyezkedése különbözik az egyéb helyszínektől. A II. városfal hozzáépült az Árpád-kori toronyhoz és a toronytól északra a mai várfal mögött kb. 4 méterre, azzal párhuzamosan halad a város kapuja felé. A torony a városfal hozzáépültével is használatban maradt, mind a fal, mind a torony felületét kívülről egységesen bevakolták, belsejében a járószintet feltöltéssel megemelték. A II. városfal meglehetősen vékony falazatú erődítés, hiszen a fal szélessége mindössze 1,2 méter. A fal tört mészkőből egyenletesen rakott, kavicsos habarccsal szilárdított, jó minőségű. Több helyen kőcsatornás átereszek törik át. Igen jó állapotban van, hiszen a feltárt szakaszon magassága a lejtő felől mintegy 4,5-5 méter, míg a város irányából kb. 2 méter. Ezt a várfalat közvetlenül a hegy platójának peremére helyezték, oly módon, hogy a sziklás hegyoldalt függőlegesre faragták és a sziklához építették az erődítést. Ez lehet a magyarázata annak is, miért nem készítettek vastagabb falazatot. A szintkülönbség a várfal belsejénél kialakított XIV. század végi járószint és a fal külső lábazati szintje között mintegy 2,5 méter volt. A fal belső oldalán nem került elő belső pillérek sorozata, mint a II. városfal Telekipalotára eső szakaszán, illetve ettől délre. 183