Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Végh András: A Szent György utca 4-10. számú telkek régészeti ásatása : előzetes jelentés 167-190

VÉGH ANDRÁS Az alább részletesen ismertetett II. számú fémöntőkemence alatti rétegek feltárásával pontosabb adatokat kaptunk a középkori második fal építési korára vonatkozóan. A jól megfigyelhető rétegsorban a humuszos altalaj és a vékony, erre rárakódott XIII. századi feltöltés felett helyezkedett el a városfal habarcsos építési szintje, amely csatlakozott a városfal lábazati kiugrásához. Az építési réteg alján Mária királynő (1382-1387) dénárja került elő. A falat tehát az érme kibocsátásával egy időben, vagy annál kevéssel később készítették. Az építési szintet vastag, szemetes feltöltés fedte, amelyben rengeteg XIV. századra keltezhető kerámia- és kályhacsempe-töredéket találtunk. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a fal felépülte után nem sokkal a toronytól északra eső szakaszon már fel is töltötték a falszorost. A feltöltés egészen az újkori bolygatásig ér, ezért annak eredeti magassága nem állapítható meg. Ezt a feltöltést a falszoros többi feltárt részén is megtaláltuk, sőt azt is megfigyelhettük, hogy a toronytól északra az I. (Árpád-kori) városfalat elbontották. A bontás pontos idejét nem sikerült meghatároznunk, de megfigyelhettük, hogy a XV. századi falak és kemencék már az I. városfal visszabontott tetejére épültek rá. A toronytól kb. 7 méterre északra a városfal elvékonyodik és nyílás töri át, melynek külső oldala előtt a városfal elé kiugró, kis tornyot tártunk fel. Belmérete 2x3 méter, közvetlenül a sziklára épült, nyugati falának alján, a lejtő irányába boltozott kifolyónyílást készítettek. Belsejét középkori, majd török kori, erősen szemetes föld töltötte ki. /27. (török kori) városfaltól a mai várfalig A mai várfal magját általában az Anjou-kori külső (II.) városfal alkotja, területünkön azonban ettől némileg eltérő helyzetet találtunk. Az Árpád-kori toronytól északra eső szakaszon az 1530-as években, az első ostromokat követően újabb külső várfalat emeltek a korábbi falak elé. A fal köpenyként veszi körül a tornyot, majd megkerüli a második városfalhoz illesztett tornyot (ez az oka a mai várfal irányváltásának) és innen egyenesen fut a kapu irányába, magába foglalva egy korábbi épület falmaradványait is. (Id. reneszánsz palota omladéka) A fal belső oldalán másodlagosan felhasznált faragott kövekből és kváderekből rakott, a lábazat törtkőből készült. A fal külső oldalát a modern köpenyezés miatt nem figyelhettük meg. A lábazati szintet a mai járószint alatt kb. 4 méterre építették és így falszorost alakítottak ki a II. és a III. városfal között, amelyet csak az 1560-as években töltöttek fel. A fal alja a belső oldalon a sziklára épült kb. 6 méteres mélységben. Ezt a falat a rondella és a kapu környezetében több ízben szétlőtték. A rondella mögött egy ágyúgolyókkal szaggatott várfalszakaszt tártunk fel. Megfigyelhettük ezenkívül mind az 1550-es években, mind pedig az 1660-as években épült török kori rondellák várfalakhoz kapcsolódó torkolatát. A

III. városfal ezen török kori magja ma erősen kifelé dől a lejtő felé. 1849-ben ugyanis éppen feltárási területünkön lőtték azt a rést a falon, amelyen át a honvédek Budát visszafoglalták a császáriaktól. Az ostromágyuk rombolásának hatására a III. városfal megdőlt. Érdekes módon az elmozdult falat nem bontották le, hanem az 1850-es években egy vastag köpeny eléfalazásával megtartották és megszilárdították. Ma a falat kívülről téglaburkolat borítja. Külső szondákkal feltártuk a fal külső 184