Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Beluszky Pál: Az elővárosok útja Nagy-Budapesthez 121-152

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. I'ISTSY,I.\Ï l.lí/>! Ml, lùrusbha A Városháza Pesterzsébeten Képeslap, 1920-as évek BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár számlálás adatközlése már használta Nagy-Budapest fogalmát (a később Budapest­hez csatolt községek közül Soroksár nem szerepelt a statisztikai hivatal listáján, ott található viszont Alag). 1937-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hatáskörét 22 Budapest-környéki településre terjesztették ki (Újpest, Rákospalota, Pestszent­erzsébet, Pestszenlőrinc, Kispest, Budafok városok, valamint Alag, Pestújhely, Rá­kosszentmihály, Sashalom, Cinkota, Mátyásföld, Rákoscsaba, Rákosliget, Rákoske­resztúr, Rákoshegy, Csepel, Nagytétény, Budatétény, Albertfalva, Pesthidegkút, Békásmegyer); ez az övezet szerepelt egyébként a Közmunkatanács Nagy-Budapest­re vonatkozó elképzeléseiben is. 1942-ben a főváros részletes tanulmányt készített Nagy-Budapest kialakításának lehetőségeiről. Nemcsak Budapest kísérletezett vá­rosegyesítéssel; az elővárosok körében is felmerültek különböző „integrációs" elkép­zelések; pl. Újpest Rákospalotával és Pestújhellyel közösen törvényhatósági jogú város kialakítására tett kísérletet; Kispest Pestszentlorinccel tervezett fúziót; Pest megye Pest-környék zavaros középfokú igazgatását reformálandó kívánta létrehozni Rákosszentmihályból, Sashalomból, Mátyásföldből és Cinkotából Pestújvárost. Etö­142

Next

/
Oldalképek
Tartalom