Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás
Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91
Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. tolgattak annak a kedvezőtlen helyzetnek az elkerülésére, hogy Bécs régi határai közé véglegesen beszorított szigetté váljon. Változatlanul hatott az a Lueger idején felkarolt elgondolás, miszerint Bécset a Duna-Odera csatorna kiépítése révén nagyszabású nemzetközi kikötővé kell tenni. Ennek érdekében a Duna partján és a bécsi medence iparvidékein nagyarányú bekebelezéseket tartottak kívánatosnak. S miután a háború utáni kritikus hónapokban, a tartományok szolidaritásának hiányában Bécs szinte a kiéheztetés fenyegetésével nézett szembe, az ellátás biztosítása szempontjából még az is felmerült, hogy az új tartománynak Magyarországgal közös határa legyen. 49 Az újabb városbővítés szükségességét vallották természetesen a szociáldemokraták is. Ők elsősorban azoknak a területeknek a fővároshoz kapcsolását hangsúlyozták, amelyek lakóterületek és üzemek telepítése szempontjából fontosak Bécs számára. Karl Renner kancellár 1920 februárjában olyan javaslatot terjesztett elő, amely a bővítést nem bekebelezés formájában képzelte el: az érintett városok és községek önállóságukat megtartva váltak volna a Bécs „községnél" tágabb Bécs tartomány részeivé. 50 A város szükségleteiből kiinduló tervek azonban sorra elvéreztek a politikai erőviszonyok kemény realitásain. A keresztényszocialista párton belül csökkent az ellenzéki létre ítélt bécsi pártszervezetek súlya az agrárérdekeltségű tartományok javára. Felülkerekedett az a megfontolás, hogy Bécs határainak bármiféle kiterjesztése az ott uralmon lévő szociáldemokraták hatalmi bázisát növelné. A szociáldemokraták számára pedig az volt a legfontosabb, hogy Bécs tartományi önállóságát, amely a szövetségi szintű koalíciós kormányzás 1920 nyarán bekövetkezett felbomlásával döntő mértékben határozta meg jövőbeni lehetőségeiket, minél inkább körülbástyázzák. E tekintetben a hatásköri és a pénzügyi kérdések voltak elsődlegesek, ami gyengítette tárgyalási pozíciójukat a határok ügyében. Bécs bővítésének kérdése tehát ismét egy összetett politikai csomag részeként nyert elbírálást, aminek az lett az eredménye, hogy Bécs a fennálló határai között vált önálló tartománnyá. A legsúlyosabb következményt nem is a határok meghúzása jelentette, hanem az a tény, hogy a politikai ellentétek a továbbiakban lehetetlenné tették az érdemi településfejlesztési együttműködést Bécs és Alsó-Ausztria között. Ezáltal újratermelődött a szorosan egymásra utalt területek teljes közigazgatási széttagoltságának problémája. 51 49 Uo. 201-202. p. 50 Uo. 204-205. p. 51 SELIGER 1982.; POSCH 1979. 82
