Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91

Sipos András Városi agglomerációk és közigazgatási határok... Bécs újabb bővítése a nemzetiszocialista uralom idején és határainak végleges rögzítése a II. világháború után A bécsi várostervezőket és várospolitikusokat tehát továbbra is foglalkoztatták bekebelezési tervek, a megvalósulás bármiféle realitása nélkül. Az 1938. márciusi Anschluss, Ausztriának a Nagynémet Birodalomhoz történt csatolása után a város új, nemzetiszocialista vezetői hatalmas ambíciókkal láttak munkához. Abban reménykedtek, hogy Bécs számára egyértelműen biztosíthatják a birodalom második nagyvárosának pozícióját. Ennek jegyében propagálták azt a gondolatot, hogy földrajzi fekvése és tradicionális kapcsolatrendszere Bécset a „Délkelet Hamburgja" szerepére predesztinálja, azaz döntő szerep vár rá a német „élettér" kiterjesztésében. Hamburgnak éppen az előző évben végrehajtott határkiterjesztése a nemzetiszocialista várospolitika egyetlen nagyszabású bekebelezési akciója volt a birodalom törzsterületén. A bécsi párt- és városi vezetők Bécs kiemelt szerepének egyik fontos garanciáját látták a terület nagyarányú bővítésében. A legmesszebbmenő tervek 1938 tavaszán 8500 km

2 területű Nagy-Bécs képét vetítették előre, mely Sankt Pöltentől Burgenland határáig húzódott volna. Ezeknek az elképzeléseknek nem kedvezett sem Hitlernek Bécshez fűződő, meglehetősen ellentmondásos személyes viszonya, sem a nemzetiszocialista ideológiában mélyen gyökerező nagyváros-ellenesség. Frick birodalmi belügyminiszter a következőképpen igazította el a lehetőségeiket korlátlannak vélő bécsi városvezetőket: „Mi nemzetiszocialisták alapvetően ellene vagyunk a német nép városokba terelésének, mivel népesedési politikánkat a német népi őstalajra, a falun élő parasztságra kell alapoznunk, ezért hiba lenne a »Drang zur Stadt« elvét követnünk"

52 A határok jóval visszafogottabb, de mégiscsak jelentős kiterjesztése mellett azonban több megfontolás szólt: ha Bécset a Wehrmacht fontos támaszpontjává kívánják tenni, akkor a közigazgatásnak is igazodnia kell a katonai létesítmények térigényéhez; ismét felmerült a Duna-Odera csatorna terve, Bécs hatalmas kikötővárossá való kiépítése. Szerepet játszottak a nemzetiszocialista társadalompolitika szempontjai is: a város fellazítása, a természetközeli, családi házas-kertes lakásmód elterjesztésének igénye. Sokat nyomott a latban a birodalmi közigazgatás vonzódása a jól kormányozható nagy egységek iránt. Az ellentmondó érdekek kompromisszumából született meg a Hitler által 1938. október l-jén jóváhagyott törvény, amely 97 helység Bécshez csatolásáról rendelkezett. A város területe ezáltal négyszeresére nőtt, ám ez csak 213 ezer új lakost jelentett, és ezzel a népességszám ismét 2 millió fölé emelkedett (6. térkép).

53 52 BOTZ1988. 270. p. 53 BOTZ 1988. 266-282. p. 83