Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91

Sipos András Városi agglomerációk és közigazgatási határok... Bécs elválasztása Alsó-Ausztriától (1920) A Monarchia összeomlása, Berlinhez hasonlóan, Bécsben is meghatározó szerephez juttatta a szociáldemokratákat. Az 1920. évi szövetségi alkotmánnyal elnyert tartományijogállás, az ezzel járó mozgástér és jogosítványok nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy az általuk irányított „Vörös Bécs" 1920-1934 között, az országos politika alapirányával teljes mértékben szembehelyezkedve, kialakítsa a várospolitika világviszonylatban is újszerű modelljét. Bécs elválasztásának igénye Alsó-Ausztriától azonban eredetileg mégsem tőlük, hanem fő ellenfeleiktől, a keresztényszocialistáktól származott. A választójog demokratikus alapra helyezésével Bécs Alsó-Ausztria tartományon belül népességi arányának megfelelően jutott képviselethez: a 120 tagú tartományi gyűlésben 68 hely jutott Bécsnek, és ezzel 1919-ben a kiformálódó Német-Ausztria egyetlen olyan tartománya volt, amelyben szociáldemokrata hegemónia érvényesült. A Monarchia maradék területeiből kínok között megszülető köztársaság agrárjellegű tartományai sokkal inkább „parazita vízfejnek" tekintették a császári udvartól megfosztott Bécset, mint az új állam természetes központjának. Az pedig végképp elfogadhatatlannak tűnt számukra, hogy a legnépesebb és gazdaságilag legerősebb tartomány, melynek éppen ezért jó esélye volt betölteni a még képlékeny államalakulat kijegecesedési pontjának szerepét, szociáldemokrata irányítású legyen. Hasonló ellentét érvényesült magán Alsó-Ausztrián belül az iparosodott bécsi medence és a tartomány agrárjellegű peremterületei között. 1919 végére lényegében eldőlt az a kérdés, hogy Ausztria szövetségi állam lesz, melybe Bécs önálló tartományként fog beilleszkedni, és az erőviszonyok alakulása már azt is előre vetítette, hogy az államszövetség politikai életét is meg fogja határozni a „Vörös Bécs" és a tartományok ellentéte. Nyitva állt még ugyanakkor az a kérdés, hogyan alakulnak majd a tartományként önállósuló Bécs határai. Széles körű egyetértés övezte ugyanis azt az álláspontot, hogy az 1890. és 1904. évi bekebelezések eredményeként kialakult határok immár szűkösek a város további fejlődése szempontjából. Ezt már 1919 márciusában felvetette az akkor még hivatalban lévő keresztényszocialista polgármester, Richard Weiskirchner, aki a tartományi erők részéről jelentkező elszakadási törekvésekre reagálva mutatott rá, hogy Bécsnek ez esetben szüksége lesz újabb területekre, „adóbevételeink növelése, a beépítésre rendelkezésre álló terület bővítése, valamint azon földek megszerzése érdekében, melyek a város élelmiszerellátásának javítását segítik elő."

48 A keresztényszocialista parlamenti frakció köreiben még novemberben is messzemenő elképzeléseket fon47 KÖHLER 1988. 814-820. p.; LEHNERT 1991. 26-30. p. 48 idézi SELIGER 1982. 193. p. 81