Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Kalmár Ella: A "statisztikai" Nagy-Budapest 289-336

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. „A jobb parton szó lehetne Budatétény és esetleg Nagytétényről, egyrészt mert ezek Budafokkal majdnem összeépültek, másrészt mert az ipar, forgalom és szabad foglalkozások itten a népességnek körülbelül 4/5 részét teszik ki." A székesfővárossal közvetlen kapcsolatban álló falvaknak nem mindegyike sorolható Nagy-Budapesthez, ezek Thirring Gusztáv levele szerint: „[...] nem látszik indokoltnak, hogy olyan községek mint Budaörs, Budakeszi, Pesthidegkút, Solymár, Békásmegyer és Üröm, melyeknek területe határos ugyan Budapest székesfőváros területével, de amelyeket hegységek és erdők választanak el a fővárostól, a Nagy-Budapest fogalma alá foglaltassanak, amikor ezen községek túlnyomóan falusi jellegűek és lakosságuknak fele, sőt kétharmad része őstermelő." Kovács Alajos 1924. október 29-i válaszában egyetért Thirring Gusztáv javaslatával, s egyben ki is egészíti azt: „[...] felvettem mindazon községeket, amelyeket fent említett átirat első- és másodsorban felsorol, ezeken kívül felvettem azonban még Békásmegyert, melynek lakossága túlnyomóan városi jellegű és Pesthidegkút községet, amelyben ugyan az 1920. évi népszámlálás alkalmával még 37%-os őstermelő népesség találtatott, amelyet azonban fekvése, közlekedési viszonyai és fejlődő telepei a fővárosias községek közé soroznak." (Emlékeztetünk arra, hogy Kovács már az 1910-es összefoglaló kötetben is Nagy-Budapesthez sorolta e két községet.) Thirring Gusztáv ugyanezen év december 23-án írt levelében elfogadja a „Nagy-Budapest neve alatt összefoglalandó községeknek" listáját.

12 Alag Nagy-Budapesthez sorolását Thirring Lajos szerint speciális helyzete és különleges okok indokolták.

13 E község nem határos közvetlenül a fővárossal, közlekedési kapcsolata csupán a váci vasútvonal, ipartelepekkel nem rendelkezett. Az 1910-ben, Dunakesziből kiválva önállósult községben működött azonban 1890-től a Magyar Lovaregylet, mely a Károlyiaktól megvásárolt területen létrehozta a magyar telivér lótenyésztés egyik központját. A Pest megyei Szaharának nevezett területen a tervezett és szervezett munkálatok során elsőként saját vízművet építettek, hiszen a fásításhoz és gyepesítéshez ez elengedhetetlen volt. A versenypályával, istállókkal, tréningtelepekkel együtt építették meg az orvosi, állatorvosi villákat, lovászlakásokat (szoba, konyha, kamra, előkert is tartozott hozzájuk). Szállodát is működtetett a Lovaregylet. Az 1935. évi vagyonmérleg szerint csendőrlaktanya, posta, távírda és telefonépület, mészárszék is működött az alagi birtokon. A lovaregyleti építkezésekkel párhuzamosan épültek meg az istálló tulajdonosok, s a (főleg angol) trénerek villái. 12 A KSH Levéltárában nem maradt fenn irat, csupán egy iktatókönyvi bejegyzés tanúskodik a levélváltásról: Ein. Ikt. 1924. 6803. sz. (IX. oszt.) Bp. Szfőv. Stat. Hiv. 603. sz. Nagy-Budapest megállapításánál számba vehető környék lakosainak foglalkozási adatait kéri. 13 THIRRING L. 1926. 136. p., THIRRING L. 1935/b. 7. p. 292