Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Perger Éva: Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái 177-200

Perger Éva Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái azonban feltétlenül építkeznie kellene a területi elvre. A főváros így nem egy - saját kerületeitől elkülönült - pusztán politikai logika mentén szerveződő identitás lenne. Mindenképpen egy föderális típusú Fővárosi Önkormányzat létrehozása lehet a megoldás, melyben a testület képviselői valamennyien, vagy túlnyomó többségükben a kerületek delegáltjaiból kerülnének ki. Az így kialakított főváros már joggal rendelkezhetne olyan jogosítványokkal is, melyek lehetővé teszik számára az összfővárosi kérdések keretszabályozásának lehetőségét (pl. rendezési szabályozás, forrásmegosztás stb.). Megszűnne ugyanis az ellentmondás, mely a föderális és centralista elemek között a jelenlegi modellben feszül. Még egy így kialakított Fővárosi Önkormányzat esetén is szükség van a feladatok és hatáskörök kerületek és a főváros közötti elosztásának újragondolására, pontosítására, különös tekintettel a vagyoni kérdésekre, valamint a már lezajlott, vagy várható privatizációs lépésekre. A szabályozásnak természetesen továbbra is fenn kellene tartania a kerületek közötti önkéntes társulások és a több kerületet érintő feladatok átvállalásának lehetőségét. A fentiekből kitűnik, hogy gyökeres közigazgatási határmódosítást nem javasolok. Itt kell néhány szót szólnom a „city"-koncepcióról. Ez az elképzelés ugyan szándéka szerint követi a térszerkezetet, de olyan jelentős változást jelentene, mely akadályozná a térség fejlődését, működését. A mai város, az egységes Nagy-Budapest az elmúlt 50 év alatt annyira összefonódott, hogy szétszakítása már mesterséges lépés lenne. Azt sem felejthetjük el, hogy az egységes város mint igazgatási keret lehetőséget ad bizonyosjövedelem-átcsoportosításokra, transzferekre, azaz esélyt ad a városon belüli területi különbségek kiegyenlítésére. A város belső magjának szorosabb összekapcsolását más megoldások segíthetnék. Bizonyos feladatkörökben például a törvény előírhatna a city kerületei számára együttes rendeletalkotási kötelezettséget (pl. a közterületek szabályozása, az építésügyi szabályozás, a lakásgazdálkodás területén). A feladatok egy bizonyos körére vonatkozóan már nyilvánvalóan nem elegendő a feladatok és hatáskörök telepítésének differenciált és pontos szabályozása a hagyományos igazgatási szereplők között. Új igazgatási szereplőkre van szükség. Azokat a funkciókat, melyek egyértelműen agglomerációs szintű összehangolást igényelnek (pl. területfejlesztés, környezetvédelem, közúti közlekedés, tömegközlekedés, vízellátás, szennyvízelvezetés és kezelés, hulladékkezelés, esetleg bizonyos középszintű oktatási és egészségügyi feladatok stb.) - több nyugat-európai nagyváros mintájára ki kellene emelni a „klasszikus" helyi önkormányzati keretekből, és bizonyos kényszerelemeket is tartalmazó módon új típusú közigazgatási szereplőkre ruházni át. Ilyen új típusú közigazgatási intézmények az önkormányzati társulások különböző formái és az állami-önkormányzati (esetleg civil szervezeteket is tömörítő) kevert szervezetek. (Az eddigi magyar gyakorlatban ilyenek voltak a területfejlesztési tanácsok, de történeti visszatekintésben, bizonyos értelemben ilyen volt a Fővárosi 195