Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Perger Éva: Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái 177-200

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. Közmunkák Tanácsa is.) Annak eldöntésére, hogy ez esetben mely funkciók esetén mely megoldás a leginkább alkalmas forma, további vizsgálatok szükségesek. Nyilvánvaló azonban, hogy azokban az esetekben, amikor a fővárosi térségen, mint az ország fejlesztésének meghatározó szereplőjén van a hangsúly (az európai térszerkezetben elfoglalt hely, a fővárosi szerepkörhöz illeszkedő feladatok), feltétlenül szükség van a közvetlen kormányzati szerepvállalásra (pl. területfejlesztés, közlekedési hálózatok fejlesztése, környezetvédelem stb.). Egyéb esetekben, amikor „csupán" a térség közszolgáltatásainak összehangolt fejlesztéséről vagy működtetéséről van szó, megoldás lehet az önkormányzati társulás mint forma. Az államnak azonban ezekben az esetekben is szerepet kell vállalnia a különböző célú és típusú társulások részletes szabályainak kidolgozásával (beleértve a vagyoni, finanszírozási kérdéseket is), a társulások megalakulásának ösztönzésével, sőt bizonyos esetekben akár „kényszerítésével". A régió tágabb keretet nyújt a szélesebb értelemben vett Budapesti térség fejlesztésének. A mai helyzetben e szint a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács formájában intézményesül. A regionális tanácsok egy feladatkörre létrehozott, képviseleti elven kialakított, speciális intézmények, melyek egy új közigazgatási logika kialakulásának első jelei. A területfejlesztési régiók megerősítése, illetve esetleges átalakítása önálló igazgatási szintté már olyan kérdés, melyre csak az országos közigazgatás-korszerűsítési elképzelések keretében adható válasz. Ugyanígy csak ilyen megközelítésben van esély annak végiggondolására, hogy szükség van-e arra, hogy a Központi Régió a reálfolyamatokban kialakuló valós régió határait kövesse-e, vagy maradjon meg az eredeti, a mai közigazgatási határokat követő formájában. Két speciális - csak e régióban jelentkező - vetülete mégis van a kérdésnek, akkor is, ha a régiók megmaradnak speciális területfejlesztési típusú intézmények. Egyrészt nyilvánvaló, hogy ebben a régióban speciális szabályozásnak kell érvényesülnie a tanácsok összetételében. A térség közigazgatási szereplőinek esetleges átalakításával pedig a regionális tanács tagösszetételének is módosulnia kell. A másik kérdés: véleményem szerint a térség fejlődésének szempontjából különösen veszélyesnek tűnik az a gondolat, hogy Budapestet és Pest megyét szét kellene választani két önálló statisztikai-tervezési régióra. Bár a mai régióhatár nem hagyományos értelemben vett közigazgatási határ, bizonyos értelemben mégis annak kell tekintenünk, mivel a területfejlesztés - mint közfeladat - ellátásának biztosít keretet. Ez a határ ráadásul az európai csatlakozási folyamat előrehaladtával megerősödik, számos, az európai programmegvalósításhoz kötődő intézmény működésének ad majd keretet. A régió szétválasztása, bár nem direkt közigazgatási lépés, mégis egy árnyalattal erősebbé tenné a különben is erős városhatárt, mégjobban elszakítaná Budapest és a hozzá szervesen kapcsolódó agglomeráció fejlődését. 196