Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Perger Éva: Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái 177-200

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. lesztés és -rendezés kérdései, fővárosi feladatkörben lévő közszolgáltatások szerve­zése voltak, míg az agglomeráció és a főváros között a területfejlesztés és településfejlesztés terveinek összehangolása, a kommunális ellátással összefüggő problémák (hulladék, víz, szennyvíz), a közlekedés, a középszintű oktatási és egész­ségügyi intézmények működtetése és fejlesztése. Az 1994-es törvénymódosítás hatása A gazdaságilag, társadalmilag és gyakran fizikailag is összefonódott nagyvárosi tér­ség és a rendkívül széttöredezett közigazgatási szerkezet ellentmondása nagyon ha­mar nyilvánvalóvá vált. A problémákat felismerve, a főváros önkormányzata 1991-ben programot indított a nagyvárosi közigazgatási rendszer reformjavaslatai­nak kidolgozására. A főváros megbízásából három elkülönült szakértői csoport 1993 végére alternatív modelleket dolgozott ki. A javaslatok különböző közigazgatási fel­fogást tükröztek, mégis megoldást kívántak találni a klasszikus dilemmákra. 3 Végül 1994 őszén az országgyűlés módosította az önkormányzati törvényt. A mó­dosítás során az új szabályozás hatályon kívül helyezte a „fővárosi" törvényt, és „be­olvasztotta" azt az egységes önkormányzati törvénybe. Az új törvény tehát a fővárosi térség közigazgatási problémáira is megoldást kívánt találni. A szabályozás nem kö­vette hűen egyik kidolgozott modelljavaslatot sem. A jogszabály kialakítására rá­nyomta a bélyegét, hogy az ország és (várhatóan) Budapest vezetését ekkor ugyanaz a koalíció adta. A főváros közigazgatása - éppen a főváros központi szerepének kö­szönhetően - mindig hangsúlyozottan politikai jelleggel bír. Nagy, egységes és erős fővárosi önkormányzat ugyanis képes valós hatalmi ellensúlyt képezni, míg egy megosztott, ellentmondásokkal terhelt, korlátozott hatás- és feladatkörű önkormány­zat erre nem alkalmas. Az adott politikai konstellációban az államhatalom „megen­gedhette" magának (és kétharmados többség birtokában képes is volt rá) a főváros megerősítését, - a fővárosi vezetésben addig hatalmon lévő - koalíciós partner javas­latainak beépítését. A törvény sajátos centralizációs lépéssel vélte megteremteni a fővárosi egységes igazgatást. Az alkalmazott konstrukció sok elemében a második modellj avaslatot kö­3 Kilényi Géza javaslatának lényege: egységes igazgatású nagyvárosi központ, véleményező javas­lattevő, ellenőrző szerepkörű és származtatott hatáskörökkel rendelkező kerületi testületek, felülről megalkotott föderális rendszerű sokfunkciójú agglomerációs önkormányzat. A Városkutatás Kft. modellje: önálló kerületek, de felettük Főváros-„állam", mely közvetett módon szabályozza a kerü­leteket és egyben redisztribúciós központ is, Budapest Régió Önkormányzata, kiegészülve speciális felelősségű önkormányzatokkal. A Szegvári Péter általjavasolt „city-koncepció": a City egy önkor­mányzat, nagy-budapesti és az agglomerációs igazgatás megszervezésére, francia mintájú kényszer­társulásos városközösségek, illetve önkéntes csatlakozáson alapuló céltársulás. 186

Next

/
Oldalképek
Tartalom