Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Perger Éva: Nagy-Budapest közigazgatás-szervezési dilemmái 177-200

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. meg. A budapesti agglomeráció története és jelene jól szemlélteti ezt. Míg az európai nagyvárosok esetén a közigazgatás viszonylag rugalmasan követte a nagyvárosi tér átalakulását, Budapest és régiója fejlődését a történelem folyamán többször és tartósan hátráltatta - és hátráltatja ma is - a közigazgatási szerkezet és a valós térszerkezet diszharmóniája. Az agglomerációs térség összefonódását tükröző rugalmas közigazgatási megoldásokra századunk folyamán többször születtek tudományosan kidolgozottjavaslatok, azonban ej avaslatok-többnyire éppen az elkülönült igazgatási egységek mögött álló politikai érdekek miatt - soha nem valósulhattak meg. Nagy-Budapest kialakulása és a szocialista nagyváros Budapest születése maga is egy olyan közigazgatási döntés eredménye, mely a valós térszerkezet átalakulását ismerte el. A gazdasági-társadalmi élet számos területén összefonódott, fizikailag is összeépült, három elkülönült város (Pest, Buda és Óbuda) az 1872-es egyesítéssel önálló közigazgatási egységgé vált. Felszínesen szemlélve, Nagy-Budapest kialakításakor is ugyanez történt, hiszen az urbanizációs fejlődés eredményeképp Budapest körül már a XX. század elején kialakultak olyan települések, melyeknek a fővároshoz fűződő szoros kapcsolata nyilvánvaló volt. A közigazgatás és térszerkezet diszharmóniája tehát ekkor elsősorban azt jelentette, hogy a város közigazgatási határai szűknek bizonyultak. Az első világháborút megelőző időszak, illetve a harmincas, negyvenes évek kutatásai és vitái során kialakult koncepciókban mai fogalmainkkal mérve is modern közigazgatási elképzelések körvonalazódtak a belső városi mag, a hozzá szorosan kapcsolódó elővárosok és a falusias jellegű „védőövezet" egységes közigazgatási szervezetének kialakítására. Több korabeli elgondolás szerint az elővárosok és a „védőövezeti" falvak megtartották volna viszonylagos önállóságukat. Elsősorban politikai okokból, valamint a háború kitörése miatt a javaslatok egyike sem valósult meg. 1950-ben pedig a szó szoros értelmében politikai döntés eredményeként hozták létre Nagy-Budapestet. A 23 település kiválasztása sem elsősorban tudományos elemzésekre támaszkodott. A közigazgatás átszervezésére alkalmazott megoldás pedig - a szocialista államhatalmi gondolkodásnak megfelelően - csak a települések teljes beolvasztása lehetett. A szocialista rendszer új korszakot hozott a- megnövekedett és immár igen heterogén belső struktúrájú - főváros és az új határokon kívül eső Budapest környéki települések közigazgatásában. A polgári önkormányzatokat 1950-ben - az 1949-es alkotmány alapján - szovjet mintára átalakították. A tanácsrendszerben a helyi tanácsok a szocialista államhatalom helyi szerveivé váltak. A hagyományos háromszintű közigazgatási beosztást (helyi igazgatás -járás - megye) a tanácsrendszer is átvette. A főváros új pozíciót, megyei jogállást kapott, a kerületek pedig önálló tanácsokat, de a kommunista rendszer hierarchikus struktúrájában valós önállósággal nem rendel178