Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás
Enyedi György: Nagyvárosi régiók 9-25
Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. A világ nagyvárosi régióban végbemenő politikai változások jelentős részben azt célozzák, hogy egy olyan kormányzási struktúrát találjanak, mely a leginkább képes versenyelőnyöket biztosítani egy gyorsan globalizálódó gazdasági rendben. Az agglomérait termelési rendszerek regionális szinergiák színterei, ám mindig szuboptimális formában fordulnak elő, amíg a gazdasági szférában csak a piaci logika létezik. E szinergiák a helyben települt vállalatok s munkásaik sorsára nagy befolyást gyakorolnak, roppant jelentősek a mai világban, amikor a piacok állandó térbeli terjeszkedése a városrégióknak széles lehetőségeket nyit- egyszersmind a külső gazdasági (verseny-) fenyegetettséget is növeli. A nagyvárosi régiók gazdaságát átszövik a szinergiák által kialakított kollektív rend nem piaci formái, és ez a társadalommenedzsment fontos területe. Bármilyen intézményi formát is ölt e terület (pl. önkormányzati intézmények, magán-közösségi partnerség, civil szerveződések) a legfontosabb feladata a termelékenység és a teljesítmény fokozása vagy visszaesésének fékezése. Ez egészen más feladat, mint a régióközi jövedelem-újraelosztás, a regionális fejlesztés korábbi fő tevékenysége. Mivel a kreatív beavatkozás esélyei a globális versenynek leginkább kitett gazdag metropoliszokban a legjobbak, a helyi versenyképességjavító politikák a regionális egyenlőtlenséget fokozzák. E regionális politikai megközelítéseknek két, eltérő jellegű válfaját különböztethetjük meg. Az alulról kezdeményezett, versenyelőnyöket biztosító politikák az elért haszon eléggé széles körű elosztását eredményezik. Az olyan politikák, mint az adókedvezmények és letelepedési ösztönzők, többnyire csak a befektetők és fejlesztők kis csoportjának (s nem általában a helyi lakosságnak) hoznak hasznot. Napjaink fejlett kapitalizmusa számtalan helyi fejlesztési dilemmát vet fel. Nehéz érdekközösséget teremteni a központi városnak a gazdasági fejlődést erőteljesen támogató üzleti körei és különböző periférikus, elővárosi vagy szomszédsági csoportok között, akik ennek áldásaiból kirekesztve érzik magukat. Az is örökzöld kérdés, hogy milyen fejlesztési politikát válasszunk? Észak-amerikai és nyugat-európai kutatások eléggé egybehangzóan állítják, hogy a már meglévő vállalatok támogatása és megtartása hatékonyabb formája a helyi fejlesztésének, mint külső befektetések vonzása. A. Scott megállapítása szerint a tőkevonzási versengés adja a legkisebb hasznot a városrégióknak s lakosai többségének. 7 Ez azonban csak a legfejlettebb gazdasági térségekre lehet igaz, ahol a már létező gazdaság is fejlődőképes és tőkeerős. Egy félperiférikus országban, amilyen hazánk, külső tőkebevonás nélkül nincs sikeres városrégió; a helyi fejlesztés - önállóan, vagy beszállítóként - csak lassan ver önálló gyökeret. Manapság széles körben használatos a kormányzás (governance) kifejezés arra a társadalmi és gazdasági koordinációra, amelynek során valamennyi közigazgatási szint növekvő mértékben együttműködésre kényszerül más kormányzati szervekkel s külön7 SCOTT 1998. 16
