Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Enyedi György: Nagyvárosi régiók 9-25

Enyedi György Nagyvárosi régiók böző nem kormányzati szervezetekkel céljai elérése érdekében. A kormányzásnak két ellentétes értelmezése terjedt el. Az egyik felfogás szerint a kormányzás a közszféra és magánszféra olyan laza partnersége, amelyben a kormányzat hagyományos politikai érdek-csataterét felváltja a közszféra új feladata: a magánszereplők közötti koordináció. E neoliberális felfogás szerint a városrégió kormányzásának az a feladata, hogy - a gazdasági és intézményi diszfunkciók technokrata kezelésével - kedvező „üzleti klímát" teremtsen a vállalatok területi versengése számára. Ez a felfogás feltételezi, hogy ami jó a helyi vállalatoknak, az jó az egész városrégiónak. A másik felfogás szerint a kormányzás: intézményes reagálás a globális gazdasági rend kialakulása során keletkező helyi nehézségekre. E nehézségek az alkalmazkodásban és a szabályozásban jelentkeznek. Ebből az institucionalista nézőpontból a városrégió kormányzása része a globális kormányzás kérdésének. A világgazdaság vagy részei politikai szabályozásának nincsenek elkülönült területi léptékei. A kritikus kérdés a nemzetek feletti, a nemzeti és a regionális politikák közötti, földrajzi léptékeket átlépő koordináció megoldása, és az alulról jövő kezdeményezések beillesztésének lehetőségei. Amint a nagyvárosi régiók a globális gazdasági szervezet tartós elemeivé emelkedtek, számos további politikai problémával és a hozzájuk kapcsolódó kormányzási feladatokkal kellett szembenézniük. Az első: hogyan biztosítható a vállalatok közötti verseny és a kooperáció kedvező elegye? A nagy kihívás: egyensúly a vállalatok rövid távú versenyorientáltságának haszna és a közöttük kialakítandó együttműködés hosszú távú szükséglete között. A városrégió tartós fejlődése megkívánja az erőforrások ésszerű közös használatát és a kölcsönös tanulást. További kérdések: a nemzetek feletti és nemzeti politikai egységek, amelyekben a vállalatok elhelyezkednek, hogyan koordinálják interakcióikat; a helyi gyakorlat természete, a kormányzat rögzített szabályai, avagy a szervezetek vagy személyek közötti alkuk rugalmas szabályai uralkodnak-e? (Az előbbi nagyobb biztonságot nyújt, de lassabban reagál a gyors gazdasági változásokra.) Végül, az örök probléma, a hatékonyság és a társadalmi egyenlőség konfliktusa: a hatékonyság által létrehozott egyenlőtlenségek megfelelő korrekció nélkül társadalmi konfliktusokat és bizonytalanságot okozhatnak.

8 Globális városrégiók a fejlődő országokban Az eddig elmondottak nemcsak a gazdag országokra érvényesek. A legnagyobb globális városrégiók többsége kívül esik a fejlett világon. Közismert példák erre Bangkok, Buenos Aires, Kairó, Dzsakarta, Sao Paulo, Lagos, Mexikóváros, Rio de Janeiro, Sanghaj vagy Teherán. 8 JESSOP 1998. 2SM4. p. 17