Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Beluszky Pál: Az elővárosok útja Nagy-Budapesthez 121-152

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. - Megtörtént a (korlátozott) nemzeti szuverenitás visszaszerzése, ez lehetővé tette önálló gazdaságpolitika, vasútfejlesztési koncepció stb. kialakítását, ösztönözte az Ausztriával szembeni versenyt. - Európában a tőkés gazdálkodás igényei hívták életre a technikai-technológiai („ipari") forradalmat. Magyarországon a polgári átalakulás lehetőségének kialakulásával egy időben jelentek meg a modern technikai eszközök (gőzgép, gőzhajó, vasút, távíró, mezőgazdasági gépek stb.). - Kedvezőek voltak a gazdasági fejlődés nemzetközi feltételei. Európában a XIX. század közepén tőkefelesleg keletkezett (a kiegyezés után a magyarországi beruházások nagyobb hányada külföldi tőkével valósult meg); a nyugat-európai iparosodás, urbanizáció megnövelte az élelmiszer- és nyersanyag-igényeket, agrárkonjunktúrát alakított ki. E sokféle forrásból táplálkozó modernizációs folyamatok Pest-Budán „futottak össze ": a nemzeti szuverenitás visszanyerése tette a várost az államélet központjává, a közlekedés „forradalma" és a nemzeti vasútpolitika nyomán vált Budapest az ország versenytárs nélküli közlekedési központjává, ez s az agrárkonjunktúra tette a várost a terménykereskedelem, a pénzintézetek és az élelmiszeripar centrumává, a nemzeti szuverenitás táplálta a Béccsel való vetélkedést, és így tovább. (Egyébként is a „rohammal támadó" modernizáció első szakaszában többnyire csak egy vagy egynéhány központot, „hídfőállást" foglal el a meghódítandó országban vagy régióban, s csak ha itt megszilárdította állásait, nyomul tovább.) A modernizáció hídfőállása a Kárpát-medencében Budapest volt, s ez a pozíció eredményezte a lakosság viharos gyorsaságú növekedését (1851: 173 ezer fő, 1910: 880 ezer fő), a várostest gyors átépülését és térbeli terjedését. E folyamatok részeként indult meg az agglomerálódás. A továbbiakban e folyamatnak Nagy-Budapest létrehozásáig terjedő szakaszát vázoljuk. Az elővárosi telepek, elővárosok kialakulásának, az agglomerálódásnak ezen egy évszázados folyamata négy szakaszra tagolható. Az agglomerálódás első szakasza (1850 előtt) A számottevő városodás a XIX. század derekáig Pest-Buda - Óbuda akkori közigazgatási határai között maradt. Mindössze két kicsiny földesúri alapítású telep keletkezett Pest, illetve Buda határához tapadva - Albertfalva és Újpest -, melyeket a későbbi főváros közelsége hívott életre. Újpest éppen 1848-ban nyerte el községi szervezetét. Bennük elsősorban a pest-budai céhekbe fel nem vett kontárok, s a Pestre-Budára való telepedésükben még mindig korlátozott zsidó kereskedők éltek. A környező falvak népe élvezte ugyan a közeli s élénk piacközpont nyújtotta előnyöket, forgalmi helyzetük is kedvező volt, ám ez sem városellátó gazdálkodás kialakulásá122