Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Szemző Hanna: Floridsdorf egyesítése Béccsel 1904-ben 93-119

Szemző Hanna Floridsdorf egyesítése Béccsel 1904-ben A XIX. század második felében, egy-két évtized leforgása alatt drámaian átalakult Floridsdorf és környéke: a jelentéktelen alsó-ausztriai községből iparváros lett. 1838-ban Adolf Schmidl még békés falvakat látott a későbbi gyárváros helyén: „A Duna bal partján fekszik a Florius Leeb klostemeuburgi prépost által alapított Floridsdorf. 64 jól megépített házzal és 800 lakossal rendelkezik, nagyrészt kisiparos­ok, mesteremberek, akiket az élénk átmenő forgalom sok jövedelemhez juttat. Egy li­kőrgyár, két ecetlepárló és egy piac is található ott." 2 Ötven évvel később az arra járót egészen más kép fogadta: „Már messziről feltű­nik az utazónak a sok kémény, amelyből megállás nélkül hatalmas fustoszlopok emelkednek fel. ... Bizonyos órákban az utcákat vagy a járdákat ösztövér alakok le­pik el; sok férfi arcára az ostobaság vagy éppenséggel az elégedetlenség ül ki; sok nő arcán azonnal észrevehető a könnyelműség. Ezek a szerencsétlenek a munkások és a munkásnők." 28 Az első osztrák vasút, a Kaiser Ferdinand Nordbahn Floridsdorfban is megállt. A Duna szabályozása, vagyis az állandó árvízveszély elhárítása mellett ez tette lehető­vé, hogy már az iparosítás első időszakában, 1867-től gyárakat telepítsenek a község­be vagy közvetlen közelébe. A századfordulóra Floridsdorf lett a Duna bal partján fekvő települések központja, az egyetlen valóban városias település. Az itt működő óriási gyárak jelentős összegű adója nem a bécsi városi költségvetésbe folyt be, és az alacsonyabb helyi adók és a bőséggel rendelkezésre álló szabad terület miatt egyre gyakrabban települtek ki újabb gyárak Bécsből Floridsdorfba. Az ötlet szinten újra és újra felmerülő, ám soha meg nem valósult Duna-Odera csatornát is Floridsdorf köze­lében lehetett volna megépíteni, akárcsak a csatorna működéséhez elengedhetetlen kikötőt. Ez utóbbi egyet jelentett volna a település gazdasági erejének további növe­kedésével - Bécs rovására. 29 Mivel ezek a beruházások sértették a székesfőváros ér­dekeit, éppen a kikötő tervével kapcsolatban merült fel először bécsi oldalról az igény Floridsdorf annektálására. Ám a kormányzó, gróf Kielmansegg igen határozottan az egyesítés ellen volt, és inkább azon dolgozott, hogy Floridsdorf Alsó-Ausztria fővá­rosa legyen. A székesfőváros ugyanis igyekezett elszakadni a tartománytól és teljes önállóság­ra törekedett. Alsó-Ausztria részeként a parlament hatvanhat képviselője közül mind­össze tizenkettőt delegálhattak a bécsiek, a tartományi kormányzatban pedig hat főből csak egy képviselhette az érdekeiket. A képviselőházban négy hely jutott Bécs­nek az egész tartományt megillető tizennyolcból. 30 Az elszakadási kísérletek ismere­27 SCHMIEDL 1838. 60-61. p. 28 EICHHORN 1884. 480. p. 29 WILLFORT 1903. 30 TILL 1964. 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom