Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - F. Dózsa Katalin: Az udvari díszruha története 95-104
3.1.4. Ismeretlen mester: Lotharingiai Ferenc, 3.1.5. Ismeretlen mester: Mária Terézia, XVIII. század második fele. XVIII. század második fele. A spanische Manteltrachtot a császár, az udvar és egyes, az udvarba meghívott személyiségek viselhették ünnepi alkalmakkor (felvonulás, követek fogadása, beiktatási ceremónia stb.). Ez a spanyol udvari etikettből átvett, szalagokkal díszített öltözék egy köpenyből, kabátból, buggyos térdnadrágból és tollas kalapból állt. 1711-től 5 III. Károly kizárólagos udvari öltözékké tette, ami azt jelentette, hogy az udvaroncok hivatalos alkalmakkor csak ebben az öltözékben jelenhettek meg, s csupán az udvar vidéki tartózkodása esetén engedélyezték a divatos öltözködést. 6 Spanische Manteltrachtot visel Martin Meytens (1695-1770) sokat másolt festményén Lotharingiai Ferenc, 7 bár Mária Terézia udvarában már elnézték a divatos öltözködést is. 1766-ban II. József megszüntette a spanyol öltözék viseletét. 8 Célja ezzel elsősorban nem a már divatjamúlt, középkori viselet kiiktatása volt, sokkal inkább annak az érzékeltetése, hogy uralkodását nem mint hűbérúr, hanem az állam szolgálatában álló, a hatalmi piramis csúcsán lévő vezető gyakorolja. 9 Annak ellenére, hogy a rebellis császárnak ez a rendelete is nagy felháborodást keltett, a XVI. század végi, XVII. század eleji férfidivatot konzerváló viselet amúgy is halódott, II. József csak meggyorsította e tendenciát. 10 Már Mária Terézia is bevezetett egy újabb udvari öltözéket Laxenburgban, a hölgyek számára vörös alapon arany- vagy ezüstbrokát ruhát csipkedíszítéssel, az uraknak vörös frakkot aranyhímzéses mellénnyel." 1751-től a tisztek engedélyt kaptak arra, hogy egyenruhában jelenjenek meg az udvarban. A XVIII. században a katonai egyenruha 12 és a franciáktól átvett hímzett udvari frakk, az habit à la française vagy Staatsfrack egyre inkább elfogadott lett az osztrák udvarban - egészen az 1820-as évekig - minden olyan udvaronc számára, akinek nem volt tiszti ragja, s nem hordhatott egyenruhát vagy más, az udvarban tolerált díszruhát, mint például a magyar nemesi viseletet. A XVIII. század végétől ugyanakkor folyamatosan mindig felvetődött, hogy az udvar szolgálatában álló tisztségviselők számára is kreáljanak valamilyen megkülönböztető egyenruhát, magasabb posztok (kamarás, udvarmester stb.) számára is alkalmas díszruhát. 13 Végül 1814-ben rendeletben írták elő, hogy az egyenruha (Hofstaat) sötétzöld posztóból (annyira sötét, hogy feketének tűnik) készült klasszikus, derékig érő, begombolt frakk 14 legyen, aranyhímzéssel. Az utóbbi mennyisége, mintázata viselője rangjától függött, 15 szabása pedig a már létező civil egyenruhákét követte. Érdekessége még a rendeletnek, hogy megkülönböztet hétköznapi viseletet, valamint kis és nagy gálát - és az alacsonyabb rangúak nagy gálája megegyezik a magasabb rangúak kis gálájával. Nem elképzelhetetlen, hogy ebben az 97
