Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - R. Várkonyi Ágnes: A korona és a budai vár 37-48

tanak a magyaroknak, Fráter György szinte fenntartások nélkül bízott benne: „Európa védőbástyája" eleste miatt a kereszténység valóban összefog Magyarország érdekében. 1541 végén megkötötte a gyalui egyezményt, s az 1543-44. évi hadjárat kudarca, az 1547-i Habsburg-török béke után is, V. Károly és I. Ferdinánd levelei az egész Európa összefogásával biztatták, ha a Keleti Királyságot átadja. Tehát nem csupán Erdélyt - bár katonai megszállása, igazgatásának és gazdasági értékeinek kézbevétele elengedhetetlen fontos feltételei a megállapodásnak -, hanem a fél ország királyságát, s a koronát kell a koronázási jelvényekkel együtt átadnia. Ecsedy Báthory András országos főkapitány általános véleményt fejezett ki: úgy véli - írta Fráter Györgynek -, hogy a Keleti Királyság átadásából, vagyis a két királyság egyesítéséből I. Ferdinánd alatt, az egész ország megszabadítása és az egész kereszténység közjava következik.

10 A koronát 1551. július 21-én Tordán, majd július 26-án Kolozsvárott az országgyűlés jóváhagyásával a Szent Mihály-templom oltárán bemutatva adta át Izabella özvegy királyné I. Ferdinánd megbízottjának, Gianbattista Castaldo császári hadvezérnek. Fráter György V. Károlynak és I. Ferdinándnak írott levelei egybecsengenek a koronát átadó Izabella királyné beszédének lényegével: a döntés az egész királyság érdekében és abban a reményben történt, hogy az a keresztény világnak hasznára lesz." Forrásaink szórt adatai egyaránt tájékoztatnak konkrét programokról és bizalmatlanságról. Egyrészt arra számítottak, hogy Erdély átadása után hamarosan visszafoglalhatják Budát. Másrészt pedig Ferdinánd környezetében állandóan kísértett a gyanú, hogy Fráter György maga tör a királyi hatalomra.

12 A történetírók figyelmét I. Ferdinánd csapatainak és megbízottainak 1551. évi erdélyi bevonulásával foglalkozva főleg Fráter György bíboros és váradi püspök december 17-én az alvinci kastélyban történt meggyilkolása kötötte le. A felelősséget magára vállaló I. Ferdinánd és a pápai vizsgálat egyaránt hangsúlyozta a bíboros ellenőrizhetetlen török kapcsolatait. A korona átadásának diplomáciaijelentősége ily módon háttérbe szorult. Annak ellenére, hogy koncepcionális, bár nem könnyen érvényesített folytatása, mintegy lezárása történt meg, a speyeri egyezményben (1570) az is lefektetett alapelv, hogy a királyi címet nem kettőzik meg, János Zsigmond mint fejedelem uralkodik. Ezzel létrejött a másik magyar állam, a „Principatus Transylvaniae", az Erdélyi Fejedelemség. A magyar korona nemzetközi jelentősége Ferdinánd 1556. évi német-római császárrá választásában egyértelműen kitűnt. 1563-ban pedig az első pozsonyi királykoronázás, Miksa főherceg megkoronázásának szertartása, rituális rendje a Királyi Magyarország egyházi és világi rendi főméltóságai és a Habsburgdinasztia között létrejött kompromisszumot fejezte ki. Az országgyűlést Szent István napjára hívta össze I. Ferdinánd, s pozsonyi bevonulásának rendjében tüntetően nem követte a császárt megillető protokollt. A német-római császári méltóságnak megfelelően az uralkodó bevonulását Pozsonyba Konrad von Pappenheim lovagnak, a birodalom fővezérének kellett volna vezetnie meztelen pallossal. Ezzel szemben a Magyar Királyság szokásrendjének megfelelően, a királyi főlovászmester, Tahy Ferenc lovagolt a király előtt, kivont karddal. I. Ferdinánd ragaszkodott hozzá, hogy mint magyar király vonuljon be - lóháton - Pozsonyba. A több ezer résztvevővel megrendezett és széleskörű diplomáciai érdeklődéssel kísért koronázás a rituálék és jelképek gazdag nyelvezetén a középkori Magyar Királyság valójában már nem létező egységét jelenítette meg. Ferdinánd császár és az új királyi pár, a magyar egyházi és világi főméltóságok meghatározott rendje a koronázás szertartásában, az öltözetek, a Pietro Ferrabosco által tervezett diadalkapu, az ünnepi rituálé, a zászlók, a címerek, a városok koronázási ajándékai, az üdvözlőbeszédek, a díszebéd rendje, az ünnepélyes hadijáték egyaránt a középkori Magyarország történeti jelenvalóságát fejezte ki. Magába foglalta azt a meggyőződést is, hogy hamarosan visszafoglalják a török megszállta területet. Számolni kellett azonban az Oszmán és a Habsburg Birodalom hosszútávú berendezkedésének súlyos valóságával. A budai pasák többnyire „budai király"-nak nevezték magukat, de a palotát nem használták. Zsigmondkori részében lőport tároltak, és az 1578 tavaszán bekövetkezett lőporrobbanás iszonyatos rombolást végzett. A tizenöt éves háború (1592-1606) idején a vár látványos ostromainak siralmas kudarcai a török elleni vállalkozást is jellemezhették: kezdeti sikerek, hosszan elnyúló háborús agónia, amibe csaknem belepusztult az egész ország. A háború eseményeivel foglalkozó röplapok és leírások a koronás címerrel jelentek meg. Rudolf magyar királyi méltósága kiemelt hangsúlyt kapott a török legyőzését meghirdető regensburgi fejedelmi gyűlésen. A győzelmeket megjelenítő művészi alkotások és a propaganda az antikvitás hőskultu39