Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - R. Várkonyi Ágnes: A korona és a budai vár 37-48

szávai ötvözte a Magyar Királyság jelképrendszerét. Rudolf császár pedig teljesen beleélte magát, hogy legyőzi az Oszmán Birodalmat, és kimagasló kulturális központtá kiépített prágai udvarában a kereszténység ősellenségét legyőző hősnek ábrázoltatta magát elsőrangú művészeivel. Elkészíttette a Habsburg Birodalom új szakrális koronáját: ez a három korona, a cseh, a magyar királyi és a német-római császári korona egybeötvözéséből készült el, magas művészi színvonalon. Szent István koronáját a császár mint műkincset helyezte el a Hradzsin kincstárában.

13 II. Azt az új magyar politikai irányzatot, amelynek jegyében a koronaeszme tartalmát a kor kívánalmai szerint elméletileg és gyakorlatilag egyaránt megfogalmazták, a tizenöt éves háború kudarca váltotta ki. A császári hadsereg tönkrement, a Habsburg Birodalom gazdasági összeomlás szélére és dinasztikus válságbajutott. A Királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség pótolhatatlan veszteségeket szenvedett. Az új politikai kultúrát azonban nem lehetett egy csapásra kialakítani. Fejezetei jól ismertek: Bocskai politikája, a bécsi és a zsitvatoroki béke, az osztrák-magyar rendi konföderáció, a dinasztikus válság megoldása és az 1608. évi pozsonyi országgyűlés. Az új politika különböző irányzatokban bontakozott ki, de a különböző elképzelések és tervek kidolgozói egyaránt a magyar korona országegységet kifejező eszméjében gondolkoztak. Ugyancsak közös meggyőződése volt az erdélyi és a királyságbeli államférfiaknak, hogy fel kell készülni a törököt az ország közepéről kiszorító, a Budát visszafoglaló háborúra. Bocskai azzal utasította vissza a Rákos-mezején neki ünnepélyesen új koronát kínáló Lala Mohamed nagyvezír rituális adományát, hogy Magyarországnak van koronás királya, a szultán adományozta koronát csak mint ajándékot és nem mint hatalmi jelvényt fogadhatja el. Már nem ismétli meg János király próbálkozását, tartja magát a kialakított alapelvhez, hogy a Magyar Királyság nem osztható meg. Az Illésházy István közreműködésével létrehozott bécsi békében (1606) kikötötte, hogy a koronát kapja vissza az ország. Testamentumában pedig már a jövő különböző lehetőségeivel számol, alternatívákat vázol fel. Ha a magyar koronát továbbra is a Habsburg-dinasztiából származó királyok viselik, az Erdélyi Fejedelemség állami önállóságát megtartva konföderációval kapcsolódjék a királysághoz. Tágabb értelemben az adott történelmi pillanatban a konföderáció működőképesnek bizonyult, a dinasztikus válságot az ausztriai és magyar rendek szövetsége oldotta meg. Mátyás főherceg (1557-1619) az osztrák és magyar rendek csapataival - köztük húszezer magyar hajdúval - vonult Prága alá, hogy az uralkodásra alkalmatlannak bizonyult Rudolfot lemondásra kényszerítse a magyar királyi méltóságról. A lemondás kifejezője, hogy Rudolf visszaadja a koronát, s miután azt az ausztriai és a magyar kancellár közösen átvette, kiállították a Szent Virus-katedrálisban, majd ünnepélyesen visszahozták Bécsbe. Ezt a gyakorlati politikában új történelmi aktust az 1608. évi országgyűlés hitelesítette, november 19-én megkoronázták II. Mátyást, a választott magyar királyt. A korona állandó helye a pozsonyi vár, őrzésére az országgyűlés választ koronaőröket, s a kétharmad részt magyar, egyharmad részt német katonaságból való őrséget az ország fizeti.

14 Az új politika a megváltozott körülmények között az egyensúly kialakítását célozta. A történelmi fejleményekből következő koronaeszmét és országképzetet államelméleti szinten Révay Péter (1568-1622) dolgozza ki. 1608-ban, amikor gróf Pálfy István mellett az egykori alnádor, Révay Ferenc unokáját választották meg koronaőrnek, új politikai mentalitást képviselő személyiség került ebbe a mindjárt az ország főméltóságai után következő magas tisztségbe. Révay Péter

15 tanulmányait Bécsben, majd Strassburg protestáns egyetemén végezte, 1592-ben Justus Lipsius leveleinek frissen kiadott kötetével jelent meg a politikát korszerű felkészültségű hivatásnak tekintő néhány főúr és nemes Trencsén várbeli találkozóján. Ennek a politikának a lényegét Justus Lipsius fogalmazta meg, számolva hazája, Németalföld és általában Európa változásaival. Tömören pedig a trencséni kör egyik tagjának, Forgách Mihálynak hozzá írt levelére válaszolva foglalta össze Lipsius: „Az állam kormányzására hivatott férfiak" igazi nemessége nem a származásban, az ősök dicsőségében, hanem a képzettségben rejlik, amit a „studia litteraria ac sapientiae" biztosíthat és ebben rejlik a „vera nobilitas".

16 Révay Péter minden bizonnyal az első magyar főurak közé tartozott, akik Lipsius De 40